Egy Remek Est

Réka, Csilla, Vanda és Dóri

Szerda este egy Remek Esten vehettem részt. :)

Ha agyoncsapnának se jutna eszembe, hogy találtam rá erre a rendezvényre (annyi biztos, hogy az interneten), de nagyon kellemes meglepetéseket tartogatott számomra. A gyanúsan alacsony belépő ára (3.900 Ft) megdöbbentően sok mindent foglalt magába:

- 4 előadót: a két házigazdát Mátrai Vandát és Ölvedi Rékát, valamint vendégként Geszler Dorottyát és Csomor Csillát
- 3 fogásos vacsorát (sütőtök krémleves , mozzarellás csirkemell vagy grillezett sajt salátával, és meglepetés desszertként nyírfacukorral készült bonbonok, cukorkák)
- 2 pohár ital, melyből az egyik az „Érintés” elnevezésű bor, mely attól volt különleges, hogy az estén mi kóstolhattuk meg először)
- 1 divatbemutató Kovács Erika Judit által tervezett légies ruhákból

Tehát elmondhatjuk, hogy 10 az 1-ben rendkívül vonzó ajánlat volt!

Amikor megtaláltam ezt a rendezvényt az első, amit lecsekkoltam a helyszín. Garibaldi Bisztró és étterem, honlap, google, fotók, bejárat két lépcső. Na ez jól kezdődik, de majd csak megoldom… Szerencsére tudtam, hogy Ágival (a Lifedirctor anyukájával :) )megyek, ketten meg csak összehozzuk valahogy. Míg Ági elment parkoló helyet keresni, én segítség után néztem, s egy a rendezvényre kint várakozó kedves hölgy (talán Bori?) felajánlotta, hogy fog nekem két pincérpasit bentről. Időközben összefutottam egy kedves ismerősömmel Vikivel is, akivel még egy Angels’ Army-s (ö)nőnapon ismerkedtünk meg. Hamarosan meg is érkezett szegény „áldozat”, hóna alatt egy nagy farámpával, s mosolyogva kérdezte:
- Meglepődtél?
- Hát igen, férfira számítottam, nem rámpára…
- Hahó! Itt lennék én is… - összenevettük. Bejutottam. Odabent kb. 50-60 nő regisztrált, így színházi kezdéssel vágtunk bele a programba, de ez egyáltalán nem volt zavaró, mert addig mindenki elhelyezkedett, ismerkedett, fotózkodott (CsokiBeánk is kattogtatott rendesen), bort kóstolt, felfedezte a kevésbé nyilvános helyeket…A Garibaldi egyébként kifogástalan hely, mind kiszolgálás, konyha, hangulat és akadálymentésség tekintetében, csak ajánlani tudom!

Az előadások és a műsor összetétele rendkívül változatos ugyanakkor dinamikus is volt, egy pillanatig sem unalmas. A technika is tökéletesen működött, így szerencsére elmaradt az ilyenkor szokásos „nincs hang-torz a hang- mikrofon sípolás”. Kezdő rendezvényeknél ez gyakori. És igen, ahhoz képest, hogy saját bevallásuk szerint ez volt Réka és Vanda első ilyen közös rendezvénye a Remek Est,azt kell mondjam igazán profin sikerült, mi több nehéz volt elhinni, hogy ezek a csajok valaha az elnyomott, csendes, félős, rút kis(kamasz)kacsa álruháját viselték, mert a hosszas ön- és nőképzések után ma már magabiztos hattyúként pompáztak előttünk. (Ez most nyalizásnak tűnik, de nem az! Mindkét lánynak nagyon pozitív a kisugárzása.)

Réka az előadása során nagyon jó önismereti tippet adott: nézzük vissza a fél évvel , 1-5-10 évvel ezelőtti fényképeinket és figyeljük meg milyenek voltunk akkor, hogy éreztük magunkat,hogy néztünk ki, miben változtunk azóta? Ily módon a fénykép jobb önelemző eszköz, mint a tükör.
(Bővebb infók Rékáról itt: http://remekelet.hu )

Figyelünk...

...és jegyzetelünk

Vanda főképp abban erősített meg, hogy az elfogadás energia megőrzés. Az elfogadás felelősség, s akinél a felelősség annál a lehetőség… a változtatásra.
(Bővebb infók Vandáról itt: http://onfejlesztotreningek.hu )

Dóri a harmónia fontosságáról beszélt. A harmónia egy viszonylag nehezen szavakba önthető állapot (bár a kedvese előző este neki írt sms-ben, amit felolvasott nekünk, remekül megfogalmazta…) valójában a kerek, egész állapotára értjük ezt, bár nagyon gyakran „majd ha” feltételekhez kötjük. Dóri is kiemelte az Angyalok által sokat emlegetett énidő fontosságát, ezen belül is a testmozgást. Számára a pilates az ideális, Rékának pedig a futás, de nyilván mindenki a maga mércéje szerint választ.

Csilla a gyermektelen élet különböző oldalait vázolta fel, s rávilágított arra miként lehet a hiány által keletkezett űrt betölteni, akár úgyis, hogy ha nincs saját gyermekünk még vehet minket körbe számos gyerek vagy akár választhatunk olyan hobbit, hivatást ahol kicsikkel foglalkozhatunk. Bár a nő anyaként maga a totalitás és ha nincs utódja a teljesség érzete némiképp csorbul, az életének mégis számos más szakaszában teljesedhet ki. Másfelől nem mindenki alkalmas jó anyának, apának és van aki ezt időben felismeri. Azt is mondta - és én ebben maximálisan hiszek - hogy a gyermek választja a szüleit.
Ezt valahogy mindig úgy képzelem, hogy Emma Flóra, mint kis lélek csücsült egy felhő szélén és akkor ugrott le hozzánk, mikor el tudtuk őt fogadni. :)
Minden tiszteletem Csilláé, hogy ki mert állni egy ilyen témával, egy olyan időben, ahol a legtöbben inkább a gyermek áldásért küzdenek, s kevesen választják tudatosan a gyermektelenséget.
A négy előadás után bizony sokféle gondolat és érzés keringett bennem...

Az előadások után Kovács Erika Judit légies divatbemutatója következett, ami valóban magában hordozta az üde tavasz első fuvallatát és a pasztell fagyi színű forró nyár ígéretét. Magamban a lány és a kollekció nevét egyszerűen KÉJ-re rövidítettem – remélem nem haragszik meg ezért – de tényleg ez a szó jutott eszembe elsőnek… :)

Mozzarellás csirke salival és az "Érintéssel"

Vikivel vacsoráztam egy asztalnál, akivel szuperül elbeszélgettünk, s azt kell mondjam a menü is kifogástalan volt, a sütőtök krémleves amúgyis nagy kedvencem, a csirkét pedig bársonyosan kényeztette a mellé kortyolgatott, gyengéden gyöngyöző Érintés.
Záró akkordként a nyírfacukornyali az egyetlen, ami én ízlésemnek talán túl kemény és műízű, de az abból készült tűsarkú cipő bonbonocskák annál finomabbak voltak (kár hogy némely vendég nem ismerte a mérték vagy a megosztani kifejezéseket és marokszámra vett belőle).

Ági és a csokik :)

Távozáskor Vanda és Réka nagy puszival búcsúzott, mi pedig Ágival újra levadásztuk a pincér fiút. Háttal jöttem le a rámpán, s Ági kezébe nyomtam a táskám, hogy tudjak kapaszkodni.
- Ne félj, megtartalak, erős vagyok!
- Nem félek, bízom benned.
Leértünk, megköszöntem, majd Ági is, és egy laza mozdulattal, elcsigázva a fiú kezébe nyomta a ridikülömet, mintha neki akarná visszaadni…
- De most miért?!!!? – hangzott a válasz, de addigra már mindhárman hangosan nevettünk az utcán.
Remek Est volt.

KÖSZÖNET

A rendezvényért: Rékának és Vandának
A hangulatért: Áginak, Vikinek és Beának, valamint az ismeretlen pincér fiúnak :)

A képekért: Varga Ildikónak