De mi az a Szinklúzió?

A Szinklúzió valójában egy ügy, amely mögött egy olyan lelkes fiatalokból álló kis csapat tevékenykedik, akiknek célja, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók esélyegyenlőségének segítése a munkaerőpiacon.

Ezt pedig a társadalom többi tagjának elfogadásra és befogadásra való hajlamának fejlesztésén keresztül, szociális érzékenyítés segítségével szeretnék elérni. Céljuk a különböző építő jellegű és együttműködést igénylő programokon való saját élményszerzés, kapcsolatteremtés során történő megvalósítása.

Szinklúzió csapattagjai: Sik Kata, Radovics Rita, Stickel Tamás, Petrányi Johanna, Ecsedi Zsuzsanna

Sík Kata így fogalmazta meg a Színklúzió jelentését:

- Egy szójáték egyrészt a SZociális INKLÚZIÓ miatt, ami ugye nem csak a toleranciát hanem a harmóniát takarja a társadalomban, tehát pl. a megváltozott munkaképességű emberek nemcsak fizikailag való elfogadása, hanem bevonódása ugyanolyan értékű emberként, mint bárki más, és hogy az a jellemző, ami miatt ők megváltozott munkaképességűek, legyen szimplán ugyanolyan jellemző, mint pl a haj vagy a szemszín. Másrészt a szójáték az a SZIN, tehát hogy sokfélék (sokszínűek) vagyunk, mégis egyek, ezért olvad össze a két szó, és a logó is ezt jelzi: egy körszerű forma, mely az egységet szimbolizálja, benne a kisebb körök pedig a különbözőséget. Tehát különböző, mégis egy! :)

2015. február 25-26-án részt vettek a Budapesten megrendezett HVG Állásbörzén.

„Szinklúzió, a kreatív pihenősarok

Közelítsd meg a kreativitást egy másik szemszögből!
Ha az új munkahelyeden a főnököd arról tájékoztatna, hogy az egyik legközelebbi munkatársad fogyatékkal élő személy lesz, mit éreznél? Bizonytalan lennél? Megijednél? Talán lennének előítéleteid is? Valószínűleg a legtöbben így éreznének. Kevés olyan helyzet adódik a mindennapi életben, amely lehetővé teszi a közvetlen érintkezést egy kerekes székes vagy akár egy látássérült társunkkal, amely alapján megtapasztalhatnánk, hogy az előzetes negatív várakozásaink alaptalanok. Célunk, hogy Ti is részesei legyetek egy olyan élménynek, amely segítségével az előítéletek miatt felépült gátak leomlanak.

A Szinklúzió kreatív pihenősarkában hasznos kézműves apróságokat is készíthetsz megváltozott munkaképességű munkavállalók segítségével. Figyelmük nem csak egymásra, hanem környezetünkre is kiterjed, ezért újrahasznosított alapanyagokkal fogunk kreatívkodni.”

Marietta közvetítésével, az ő meghívásukra érkeztem az állásbörzére. 

A Szinklúziónál a feladatom tulajdonképpen egyfajta érzékenyítés volt, aki odajött a pihenősarokba legyen az leendő munkaadó vagy munkavállaló, azzal kötetlenül elbeszélgettünk. Integrációnkat nagyban elősegítették a képeken is látható egyedi bútorok, melyek lehetővé tették, hogy minden beszélgetőtársunkkal egy szinten legyünk… ;)

Közben pogiztunk, teáztunk, akinek kedve támadt az egyik asztalnál kreatívkodhatott a csajokkal. Ketten voltunk kerekesszékesek, de volt látássérült és egy végtaghiányos leányzó is. 

Sokféle ember, főként munkavállaló-látogató jött oda hozzánk. Személy szerint beszélgettem egy ukrán házaspárral, két Angliába szakadt, majd hazatért vendéglátóssal és sok-sok végzős főiskolással, egyetemistával. 

Érdekes volt megfigyelni, hogy állnak hozzá az emberek a munkakereséshez: ki az aki az álmai után megy és ki az aki kényszerpályán van.  Találkoztam egy töri-művtöri tanárnővel, aki szeret tanítani, de  nem talál munkát, és elég csalódott, bizonytalan típus, látszott, hogy a megélhetésért küzd. Azt mondta jelenleg valami adminisztratív munkát keres. Megkérdeztem mi az, amit bármikor szívesen csinál, ami feldobja. Rövid gondolkodás után rávágta: rajzolni! Állítólag tehetséges is, többen mondták neki, hogy könyveket kéne illusztrálnia… hoppá. Felvetettem neki, hogy a két szenvedélyét esetleg kombinálhatná: tarthatna kis létszámú csoportoknak rajzórákat. Felcsillant a szeme, oldódott benne a görcs. Már ezért megérte elmenni! Saját magamról tudom, hogy néha sokat segít egy új nézőpont és ehhez jó segítség lehet egy „idegennel” beszélgetni.

Tamás és Marietta beszélget, a háttérben kreatívkodás zajlik... :)

Időnként mi is elhagytuk a bázis és tettünk egy-egy kört csak úgy infószerzés céljából. Az egyik bankos standnál kérdezgettem az álláslehetőségekről, mosolygósan távolságtartó válaszokat kaptam a szőke hölgytől. Mikor elmondtam neki, hogy köszönöm nekem van állásom és nem látogató, hanem standoló vagyok, egyből váltott, közelebb hajolva, sokkal bizalmasabb hangnemben tájékoztatott az aktuális lehetőségeikről. és két nagy marék  € csokitallérral távoztam, amit szétosztottam a Szinklúziósok közt. Most, hogy belegondolok, lehet, hogy lefizettek? :D 
Marietta többek közt egy autógyártó cég standjánál kérdezte meg általánosságban, hogy foglalkoztatnak-e megváltozott munkaképességűt, a válasz: 
- Nem, mert nehézfémekkel dolgozunk. 
Mire Marietta:
- És irodátok nincs?
- Öööööö…. -  tökéletes jobb horog, remélem elgondolkodtak rajta! :)

A Szinklúzió csapat tagjai igazán jófejek, nyitottak, kedvesek és mindenben segítőkészek, hálás vagyok, hogy velük tölthettem a múlt szerdát és Mariettának is, amiért elhívott!

A látogatók többsége alapvetően nyitottan, aki pedig egy kicsit tartózkodóbban állt/ült hozzánk, abban is hamar fel tudtuk oldani a feszültséget. Mindent egybevetve nagyon tanulságos nap volt jól éreztem magam, szívesen mennék máskor is! Ha csak néhány ember látószögét sikerült tágítani már megérte, hisz ismeritek a mottóm: először a fejekben kell rendet tenni! Éljen a szellemi akadálymentesítés! :)