Amióta Emma Flóra a világra jött, minden
alkalmat megragadtam, hogy mondókázzak vagy több-kevesebb sikerrel énekeljek
neki. Még pocaklakó korában, szezonálisan a „Hóban ébred már az ünnep…” és a
„Béka a fa tövén” volt a sláger.
WEÖRES SÁNDOR: Béka a fa tövén
Béka a fa tövén,
ezeréves, csodavén.
Ugrik a kövön át,
keresi a vacsorát.
Nem kell neki libamáj,
szúnyogokra foga fáj.
Nem kell neki tele tál,
bogarakat vacsorál.
Később a Zsipp, zsupp, az Eszterlánc és a Bőg a
tehén lett a kedvenc.
Amikor Emma Flóri nagyobbacska lett és bekerült a „bölcsikébe”, számos jó tulajdonság mellett felvette azt a szokást, hogy minden második dologra rámondta, hogy nem szereti vagy fél tőle (mert a bölcsiben épp az volt a sikk)… Így jártunk az összes plüss oroszlánjával, még a hűtőmágnesessel is. S mivel ekkor már kikérte magának, hogy ő már pedig nem kisbaba, hanem „nagykislány”, ezt a versikét költöttem neki:
„Oroszlán, oroszlán,
az én lányom nagy kislány!
Ne bántsd az én Emmámat,
megvédem a babámat!”
Miközben szavaltam, az ölemben ringatózott, én
pedig az utolsó sornál szorosan átöleltem. Ezt a játékot egyébként tükör előtt
kellett vele játszani és a végén mindig nagy szeretgetés lett belőle. Egyszer
aztán, mikor már kívülről fújta, magától átköltötte:
az én Anyám nagy kislány!
Ne bántsd az én Anyámat,
megvédem a babámat!” :)
- Most már nem félek – mondta – megvédelek
téged!
Az első tükör gyakorlatok egyike egyébként a
Szeretem magam! volt – mondanom sem kell, hogy vérprofi benne! :)
Következő kedvenc dalunk Bellától a Pozitív
gyerek vagyok és a Jobb veled a világ!
Legújabban pedig a Macskaduett.
Az esti mese olvasás nálunk elmaradhatatlan, s
ha Sándorom altat, "kötelező zárszó" a Gilice.
Bagdi Bella után szabadon, egyik este a mese
után, miközben a buksiját simogattam, lassan, csendesen, mintegy altatóként ezt
mondtam neki: „Szeretet van. Boldogság van. Béke van.” – ezt újra és újra
kérte, míg végül mosolyogva aludt el. A hónapok folyamán az esti mondóka
fokozatosan kibővült, s ma már együtt mondjuk:
„Szeretet van. Boldogság van. Béke van.
Anya és Apa mindig szeret.
Bármire képes vagyok!
Bátor vagyok a sötétben!” – a szeretet van
időnként szeretem magam-ra cserélődik, mikor, hogy tartja kedve…
Ez a
néhány meghitt, közös pillanat igazi családi rituálévá nőtte ki magát, mely még
szorosabbra fűzi köztünk az amúgy is eltéphetetlen köteléket. Szeretem.
Ma reggel kicsit nehézkesen kelt Emma, ezért ad
hoc énekeltem neki, amit ő el is nevezett "reggeli dalocskának". :)
Először az első két sort találtam ki, amit vagy
7x elénekeltetett velem, a többit utána költöttem, hasonló sikerrel, még
táncolt is rá… :D
"Ébren vagyok, nyitva a szemem,
és ez a nap nagyon jó lesz, én már úgy hiszem!
Mindent megteszek, amit eltervezek
és ettől én boldogabb leszek."
Az ember fejébe észrevétlenül bekúsznak a
gyerekdalok dallamai, amit aztán improvizatíve fel is használhat (itt kérek
elnézést az Artisjustól :P)
Hiába, nagy hatással vannak a Gyerekdalok,
Barney és barátai, de legalább vidáman indult a reggel!
