Sikerkód Plusz - Valentin napon

Gyerekkoromtól fogva maximalistának neveltek. Azonban az évek folyamán rá kellett jönnöm a tökéletesség nem létezik! Természetesen törekedni kell rá, hogy mindenből, magunkból a legjobbat hozzuk ki, de nem szabad hagyni, hogy a tökéletesség iránti igény a cselekvés rovására menjen... Pl.: csak akkor szólalok meg angolul, ha már perfekt a tudásom; csak akkor megyek férjhez, ha olyan alakom lesz, amilyet szeretnék, és tökéletes menyasszonyi ruhát találok; csak akkor mutatom meg magam, a szerzeményeim, dalaim, könyvem, tudásom, képességeim, vagy új ötleteim a főnökömnek, ha ez meg ez a feltétel, ekkor és úgy adott lesz...Ebben az értelemben nem létezik GOLYÓÁLLÓSÁG! Magunk vagyunk önmagunk legnagyobb kritikusai. Szerintem az idő és a kitartás hozza magával a változást, csak nem szabad megrekedni a tökéletességnél. Persze ezt már előttem is megfogalmazták néhányan, de mikor az ember maga ébred rá és teljes mértékben megérti az egészen érdekes élmény... :)

Szalay Ádámmal egy másik motivációs rendezvényen találkoztam először, sokat beszélgettünk a szünetben. Elmondtam, hogy szeretnék motivációs előadásokat tartani, s megkérdeztem miként induljak el az úton. Először picit zavartan tekintett rám:
- Dehát tavaly karácsonykor te beszéltél előttem..?
- Nem, az nem én voltam... - kínos csend. (Soha többé nem kevert össze mással! :D )
Ellátott néhány hasznos tanáccsal a kezdéshez és kedvesen meginvitált a tréningjére. A lehetőségekhez képest egyenes gerinccel és büszkén mondhatom minden feladatot végig csináltam, a mozgásos játékokban is részt vettem, no de ne szaladjunk így előre...

Pénteken ezt írtam ki az oldalamra:
„Holnap ne keressetek, mert elérhetetlen leszek! S most kivételesen nem csak azért, mert Sándorom az egyetlen <3 , hanem, mert Sikerkód képzésen leszek Szalay Ádámnál! Már nagyon várom, tanulni jó! :) „ 

És valóban, hasznos tapasztalatokkal és sok felejthetetlen történettel lettünk gazdagabbak. A képzés helyszíne az Üllői úti Tulip Inn Hotelben volt, kis szépséghibával: konferenciaterem az emeleten, minden más a földszinten…lift zéró. De hát az élet csupa kihívás és én tudtam mit vállalok, ezért elhoztam magammal a "kis"öcsémet. Az igazság az, hogy Ádám és felesége, Szilvi nagyon kedvesen és figyelmesen viszonyultak hozzánk, és szerencsére a többi „hallgató” is nagyon megértő volt, mindig akadt segítő kéz, minden egyes lépcsős attrakciónál, hogy utánam hozzák a kerekesszéket. Ebédnél a felszolgálók is odafigyeltek ránk, így minden szempontból praktikus helyet kaptunk.

A képzés alatt rájöttem, hogy a lateriális gondolkodás az én műfajom, hiszen egész életemben kicsit másképp kellett közelítenem bizonyos dolgokhoz, sokszor kell alternatív megoldásokat kitalálnom.

Ehhez kapcsolódóan a tréningről egy kedves feladvány (a válaszokat várom ide a blog alá  kommentben :)

Egy toronyház tetőterében lakó ember minden reggel lifttel megy le. Este a munkából visszajövet, felfelé csak félútig megy lifttel, a maradék utat lépcsőn teszi meg, kivéve, ha esik az eső, mert akkor végig liftezik. Miért?

Íme a Sikerkód Plusz napunk képekben...

Oklevelesek lettünk :)

Szalay Ádámmal a tréning után - szeretem a közvetlenségét :)

Köszönöm Ádámnak a sok új nézőpontot és technikát, Szilvinek a kedves figyelmességét, s végül, de nem utolsó sorban öcsémnek a 3xi kardiozást velem az első emeletre! :) 

Egyébként Ádám lesz a szinkron tolmács Brian Tracy áprilisi Mesterkurzusán, már nagyon várom!

Este mikor hazaértem a hűtőben megláttam egy nagy üveg kólát, ebből tudtam, hogy Sándoromék lent jártak. Kérdezem Emmát:
- Mit csináltál ma szívem, hol jártál?
- Őőő, nem is tudom.... jaj, virágboltban voltunk! Rózsát vettünk neked... :)

Mindannyian dőltünk a nevetéstől...
Imádom a 3 évesek őszinteségét!!! <3 <3 <3