Szombaton
részt vettem egy eseményen, a Pozitív Gondolkodók Napján – Nehézségből a
Győzelembe.
A belépőt még decemberben nyertem a LifeDirector oldalán, már akkor előre örültem neki, hisz épp szemeztem a rendezvénnyel! :)
A helyszínt illetően teljesen el voltam tájolva, mert azt hittem a Lurdy házban lesz, ami ugye akadálymentes, ehelyett a a Best Western Hungária Hotelben került megrendezésre.
A móka kedvéért pénteken derült ki, hogy a konferenciaterem félemeleten van, ahová lépcsőn kell felmenni. Felhívtam hát a szállodát, hogy találjunk ki valamit, hogyan juthatnék fel oda kerekesszékkel? Úgy sejtettem, hogy a többszáz fős termek cateringjét valószínűleg nem a lépcsőkön cipelik fel… A megoldás az lett, hogy egérúton közlekedtem, azaz olyan backstage részen jártam, ahová csak az ott dolgozók tehetik be a lábukat. Bár mindenhova hosszabb időn belül jutottam el, igazából nagyon élveztem ezeket a „titkos” utakat! :)
A konferenciaterem és a kiállítók a félemeleten voltak, az étterem pontosan alatta egy szinttel lejjebb, a mozgássérült mosdó viszont totál máshol, a recepció mellett, szóval a kacskaringós lejtőkkel és emelkedőkkel tarkított utakon sok mindent láttam… pl.: a backstagen eldugott és még teljes díszben álló (mű)karácsonyfát, dolgozói üdítő és kávéautomatát, de a legizgibb számomra mégis a konyha volt. Egyből eszembe jutott róla Gordon Ramsey Pokolkonyhája…a hatalmas, forró levegőjű konyha, a káromkodó séfek, a sürgés-forgás közben dudorászó, éneklő konyhai dolgozók, gyönyörű edények, gépek, illatok… így jutottam át az étterem egy külön termébe, ahol egy szál magam egy hatalmas 8-10 személyes körasztalnál, elfogyasztottam egy mennyei gulyáslevest. Visszafelé megkértem egy konyhán dolgozó hölgyet, hogy kísérjen el egy darabig a meredek lejtők miatt. Azt mondta 26 éve dolgozik a szállodában, de nem ismerte azt az útvonalat, amin én közlekedtem A-ból B-be… :D
A belépőt még decemberben nyertem a LifeDirector oldalán, már akkor előre örültem neki, hisz épp szemeztem a rendezvénnyel! :)
A helyszínt illetően teljesen el voltam tájolva, mert azt hittem a Lurdy házban lesz, ami ugye akadálymentes, ehelyett a a Best Western Hungária Hotelben került megrendezésre.
A móka kedvéért pénteken derült ki, hogy a konferenciaterem félemeleten van, ahová lépcsőn kell felmenni. Felhívtam hát a szállodát, hogy találjunk ki valamit, hogyan juthatnék fel oda kerekesszékkel? Úgy sejtettem, hogy a többszáz fős termek cateringjét valószínűleg nem a lépcsőkön cipelik fel… A megoldás az lett, hogy egérúton közlekedtem, azaz olyan backstage részen jártam, ahová csak az ott dolgozók tehetik be a lábukat. Bár mindenhova hosszabb időn belül jutottam el, igazából nagyon élveztem ezeket a „titkos” utakat! :)
A konferenciaterem és a kiállítók a félemeleten voltak, az étterem pontosan alatta egy szinttel lejjebb, a mozgássérült mosdó viszont totál máshol, a recepció mellett, szóval a kacskaringós lejtőkkel és emelkedőkkel tarkított utakon sok mindent láttam… pl.: a backstagen eldugott és még teljes díszben álló (mű)karácsonyfát, dolgozói üdítő és kávéautomatát, de a legizgibb számomra mégis a konyha volt. Egyből eszembe jutott róla Gordon Ramsey Pokolkonyhája…a hatalmas, forró levegőjű konyha, a káromkodó séfek, a sürgés-forgás közben dudorászó, éneklő konyhai dolgozók, gyönyörű edények, gépek, illatok… így jutottam át az étterem egy külön termébe, ahol egy szál magam egy hatalmas 8-10 személyes körasztalnál, elfogyasztottam egy mennyei gulyáslevest. Visszafelé megkértem egy konyhán dolgozó hölgyet, hogy kísérjen el egy darabig a meredek lejtők miatt. Azt mondta 26 éve dolgozik a szállodában, de nem ismerte azt az útvonalat, amin én közlekedtem A-ból B-be… :D
A program maga egyébként nagyon színvonalas volt, aki a téma iránt érdeklődik sok új információval gazdagodott. Jókai Anna előadása nagyon mai és megindító volt. Az 82 éves írónő volt az egyetlen, aki ülve tartotta meg az előadását, papír és mindenféle jegyzet nélkül, kútfőből és szívből jöttek a gondolatai, tanácsai.
„A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy nyihogva-nyehegve nem veszel tudomást a gondokról, hanem hogy miután mélységesen átélted a fájdalmad, problémád, képes vagy felállni belőle. ” ~ Jókai Anna
Vida Ági, aki arra specializálódott, hogy kismamáknak oktat és segít online-vállalkozásuk beindításában, a Díj az Európai vállalkozások ösztönzéséért Nemzeti díj (2014) első magyar díjazottja. Pszichológusként szuper vizuális, „bogaras” prezentációval motiválta a közönséget, hogy merjék megtenni az első lépéseket saját céljuk, álmuk megvalósításáért.
A programon egyébként nyolc előadót hallgathattunk meg kisebb-nagyobb szünetekkel. A pihenők alatt többen megszólítottak a közönségből, hogy láttam ám a Ridikülben, mikor lesz legközelebb? Ez jól esett. :)
Három körül, szegény Kriszti barátnőm, már nagyon lefáradt, de meggyőztem, hogy maradjon, mert most fog igazán feltöltődni…
A két favoritom, aznap a két utolsó előadást tartotta. Az Önfejlesztők karácsonyán volt szerencsém sokat beszélgetni Szalay Ádámmal, aki nagyon kedves, közvetlen személyiség, s tőle kértem tanácsot, hogy induljak el az utamon, ha én is motivációs előadásokat szeretnék tartani. Most szombaton mosolyogva és két puszival köszöntött, majd kedvesen hozzátette:
- Többet, nem foglak összekeverni senkivel! – ez felért egy bókkal. :)
Előadása
lendületes, közérthető és szórakoztató volt, rengeteg jó példával arra „hogyan
ne szúrd el…”.
Ádám után Tonk Emil következett. Még az előadása előtt odalépett hozzám, azzal, hogy épp a napokban mesélt rólam valakinek… Remélem, csak jót… :) és valóban Emil ilyen, vagy jót vagy semmit. Folyton derűs, mosolygós, mindig van egy jó vicc a tarsolyában, mindemellett ravasz róka a szakmájában.
Ádám után Tonk Emil következett. Még az előadása előtt odalépett hozzám, azzal, hogy épp a napokban mesélt rólam valakinek… Remélem, csak jót… :) és valóban Emil ilyen, vagy jót vagy semmit. Folyton derűs, mosolygós, mindig van egy jó vicc a tarsolyában, mindemellett ravasz róka a szakmájában.
„Tudod
mi a kétharmad? Amikor két farkas meg egy bárány közösen eldöntik, hogy mi
legyen a vacsora. ”
„Idősebb pár vacsorázni megy: Szívem, vegyek fel melltartót? -kérdezi a nő
„Idősebb pár vacsorázni megy: Szívem, vegyek fel melltartót? -kérdezi a nő
Igen
Drágám, elég nagy a sár odakint. ” ~ Tonk Emil
Szünetekben sokat beszélgettem a kiállítókkal, persze Topor Ágival nincs nehéz
dolgom, már 3. éve ismerem, de ez egy hosszú történet… :) Ági a LifeDirector
mellett jelenleg offline marketinggel foglalkozik, és hamarosan megtartja élete
első egész napos tréningjét. Beszélgetéseink alkalmával úgy érzem mindketten
sokat tanulunk egymástól. Elmeséltem neki, hogy írtam az egyik nagyobb
trénernek, hogy szeretném elvégezni a profi előadóképző tréningjét, de mivel
annak ára jelenleg nem áll rendelkezésemre, alkuként azt ajánlottam, hogy
ledolgozom nála előadásban, oktatásban. Bár a tréner maga mondta, hogy a privát
elérhetőségére (és a rendszer jelentése szerint látta az üzeneteim), a mai
napig nem válaszolt. Az egészben csak ezt tartom inkorrektnek, mert a nemleges
választ elfogadom, hiszen akkor megtiszteltük egymást válasszal… Ági azt
mondta, engedjem meg neki, hogy ember legyen, engedjem meg, hogy hibázzon
(lehet nem erőssége a válaszadás). Igaza van, nem ér annyit ez az egész, hogy
bántson. Elengedtem… és akkor, még aznap történt valami. Három másik előadó a
támogatásáról biztosított! Ági továbbra is a tanácsaival segít, Szalay Ádám
szívesen lát a Sikerkód képzésein, Tonk Emil pedig maga ajánlotta fel a segítségét a
felkészítésemre, mielőtt megtartom az első előadásomat! Ez fantasztikus!
Hihetetlen lendületet, motivációt érzek és tudom, hogy elérem a célom!
Hihetetlen lendületet, motivációt érzek és tudom, hogy elérem a célom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése