Vér és japán cseresznyefa...

Mint oly sokan mások, én sem szeretek vérvételre járni, de néha muszáj... Mivel a váróban, mindig csupa morcos és nyűgős ember ül a sorára várva, sokszor már előre sajnálom a vérvételes nővéreket, ezért bevált szokásommá vált, hogy valamivel feldobom a hangulatot: egy mosoly, kedves megjegyzés vagy legalábbis kicsit elterelem a figyelmet. Ma begördültem hát a helységbe és miközben szúrtak, azt kértem az őszes hajú, de kedves, "hello kitty" zoknis nővértől, hogy mondjon valami szépet, mire ő: Japán cseresznyefa! Elképzeltem hát, beszéltünk róla pár szót, s már nem is fájt annyira, mi több olyan ügyesen szúrt, hogy nyoma is alig van. Nem tudom a nővér nevét,de az ő tiszteletére ma japán cseresznyefásra változtatom az arckönyvös hátterem! :)

Power Plate – a rezgés veled van :)

           
„A Power Plate csökkenti az edzéshez szükséges időt, ugyanakkor az izmokat úgy stimulálja, hogy nő a sovány izom tömege.
A forradalmian új edzési tecnológia harmonikus rezgéseket közvetít a testbe, melyekkel az izmok természetes reflexív összehúzódásokat váltja ki, másodpercenként 25-50 alkalommal, megmozgatva akár az izmok 98%-át, míg a hagyományos edzőtermi gépek csak 60%-ot dolgoztatnak!”

 Többször meséltem már, hogy november óta járok Power Plate edzésre és nagyon élvezem!
Én a Kiss János Alt. utcai Base-Power Platebe járok, ahol Csuka Joli a személyi edzőm, (akit imádok – és nem, ettől a kijelentéstől nem várok könnyebb edzést! :) ) mellette előbb Enikő, majd múlt héttől Attila a segéderő. Mindhárman nagyon kreatívak, ami a 30 másodperces gyakorlatok kitalálását illeti… Az első 2-3 alkalommal ún. állapot felmérést csináltunk, hogy mi az, amit meg tudok csinálni, így kerekes székesként. Először csak a különböző pozíciókban a lábam tettem a „platóra” és élveztem, hogy bizsereg, de volt, hogy át kellett rá ülnöm, na ez már egy kombinált élmény… ;)
Viccet félre téve a magas rezgés szám olyan mélyizmokat is képes megtornáztatni, mint a hüvely ill. végbél izmok, aminek erősítése akár a szülés utáni regenerálódást, illetve pl.: az inkontinencia megelőzését segíti. A későbbiek folyamán inkább nem közvetlenül a platóra, hanem az arra tett óriás labdára ültem, így a lábemeléses gyakorlatokat egyensúlyozással kombináltuk (kézzel kapaszkodtam). 

Enikővel "labdázunk"

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kapaszkodva még meg tudok állni, így megrogyasztott térddel szintén nagyon jól ki tudja tornáztatni a PP az izmaimat, a rezgés egész a nyakam aljáig „fel tud szaladni”. 

Kerekes székből kitűnő nyújtó és erősítő gyakorlatokat lehet csinálni, akár kis labdával vagy gumiszalaggal. 

A Power Plate edzés közben a rezgés maga, minden izmot megmozgat, de egyben ki is könnyít, utána én csak felfrissüléssel kevert jóleső fáradtságot éreztem, esetleg enyhe izomlázat illetve még egy ideig farkas éhséget és „hangyafutkosást”. Olyan ez, mint amikor az ember sokáig hintázik, majd kiszáll a hintából, de a ringatózás feelingje megmarad. (Azokon a napokon, mikor PP-zek általában egypózban végig alszom az éjszakát… :)
Egyre több gyakorlatot meg tudok csinálni és a régieket egyre jobban, ez nagyon doppingol, legszívesebben minden nap edzenék!

Nagyon kevés az a személy (pl.: várandósok, rákos betegek), aki nem használhatja a Power Platet. Bevallom először én is szkeptikus voltam, hogy mit lehet egy ilyen géppel kezdeni így mozgássérültként, főleg sok év kihagyás után, de nagyon pozitívan csalódtam és ma már bátran és szívből ajánlom mindenkinek, aki teheti próbálja ki! Garantálom, hogy beleszeret majd, mint én! J

Több infó a Power Plate-ről ITT!

Miss Colours Hungary 2013… dilemma

„Kaptam egy sugallatot, hogy induljak a Miss Colours Hungary 2013 kerekesszékes szépségversenyen... Már tavaly is többen kiposztolták nekem (ami egyébként nagyon jól esett), bár magamtól eszembe se jutott volna. Akkor elblicceltem, hiszen pont a verseny napjára, febr.27-re voltam kiírva Emma Flórával, így lazán mondhattam, hogy inkább meghagyom másoknak a lehetőséget... :) Idén ismét megtaláltak a versennyel, és bevallom elgondolkoztatott. Nem a magamutogatás, hanem a felvállalás lehetősége miatt, mert fontosnak tartom, hogy minél többen felvállaljuk, hogy igen, lehet így élni és nem csak boldog emberként, hanem NŐként, ráadásul a szerepvállalással újra ráirányíthatjuk a figyelmet a még mindig gyerekcipőben totyogó akadálymentesítés fontosságára! Ugyanakkor megnéztem a tavalyi versenyzőket, a többség balesetis és mint tudjuk én nem az vagyok, ráadásul a gerincferdülésem se javít az összhatáson...nem tudom lenne-e így esélyem... mit gondoltok?” – tettem fel a kérdést az arckönyvös ismerőseimnek.

A sugallat idén - többek között – Kepes Ágitól, a Kepes Hostess vezetőjétől érkezett, aki ugyebár egész nap szép külsejű, intelligens, jó modorú emberekkel foglalkozik, s ha ő meglátott bennem valamit, azért az imponáló – nem is kicsit.
Legnagyobb meglepetésemre rövid időn belül több mint 45 hozzászólás érkezett! 

Hát bevallom éjfél körül mikor elolvastam a hozzászólásokat, nagyon jól esett főleg olyanoktól, akikkel már nagyon rég találkoztam, mégis bővebben elmondták a véleményüket! Külön mosolyt csalt az arcomra, hogy életem majdnem minden szakkaszából megtalált most valaki: általánostól a középiskolán át, a fősuliig, barátok, iskolatársak, tanárok, mentorok és angyalok a műhelyből!  Amikor kiírtam a posztot nem gondoltam, hogy ennyien reagálnak majd rá, őszintén meghat a kedvesség és ez a hatalmas belém vetett bizalom, amivel óriási energiát adtatok a rajthoz! Ezek után úgy érzem kötelességem "lobogót ragadni" (ahogy Bendegúz barátom írta). Drukkoljatok ez után is! 
Puszi

Diego – nem szőnyeg :)

Bár nem szokásom mostanában ezzel nyomulni, mert a csapból is a szerencsétlen sorsú, kibelezett, elvágott torkú állatok és emberek folynak a facén… de mivel kedves ismerősöm Dolly személyesen keresett meg vele, úgy gondoltam teret adok neki itt a blogomban, hátha…

„Azért fordulok hozzád , mert tudom, hogy te is nagyon szereted az állatokat és azt is tudom, hogy nagyon sok embert ismersz, kérlek ha megosztanád és ha esetleg tudnál valakit, hogy legalább ideiglenesen befogadja valaki nagyon sokat segítenél vele ennek a gyönyörűségnek. Nem kell mondanom, hogy én nagyon szívesen megtenném csak sajnos jelenleg több oka is van amiért nem tehetem...”

Diégó névre hallgató Amerikai Steffordshirre Terrier gyönyörű kutyust. Hol egy motor, hol egy talicska ment át rajta, ami miatt műteni is kellett bal első lábát és még valószínű KELL IS!! Lassan 2 éves, még ivaros a kicsi buci fejű. Emberekkel és más kutyákkal egyaránt barátságos, cicákkal nincs tesztelve. Chip, oltásai rendezve.
 FELELŐSSÉGTELJES IDEIGLENES VAGY VÉGLEGES GAZDIT KERESÜNK NEKI SOS!!! Ivartalanítása szükséges! Jelentkezni a 06-30-457-45-56 számon lehet Sági Anitánál.

Tenyésztő véleménye (Naplásgyöngyekennel – Hegedűs Mónika):

- A stafford kiválóan tartható lakásban és kertben egyaránt. A lakásban tartott kutyáknál nagyon fontos a megfelelő kimozgatás. A napi 2 pisi-kaki séta nem elég! Minimum napi 3 séta, 2 kisebb ( 20-30 perc ) és egy nagyobb ( 1-1,5 óra). Pluszba jó, ha hétvégeken elvisszük kutyaiskolába és kirándulni. Ez a feltétele annak, hogy a lakásban tartott kutya jó kondiban legyen, és unalmában ne egye meg a lakásunkat.

- A kiskutyák nagy része 5-6 hónapos koráig egy szófogadó, jólnevelt, igazi kis angyal, aki visszajön első szóra, sőt nagyon messzire el sem megy, stb. Ez a korából, és a bizonytalanságából adódik. De eljön az idő (6-7 hónapos kor) amikor a kiskutya kamaszodni kezd, az önbizalma megnő, önállóvá akar válni, csakúgy, mint az emberek gyerekei. É s ekkor jön a sok meglepetés: nem jön vissza, alkalmi süket lesz, makacskodik, lázad. Ez nem azért van, mert a mi kis tündi-bündink meghülyült, minden kutya ilyen, fajtától és nem től függetlenül. Ez életkori sajátosság. Arra kell figyelni, hogy ebben a korban legyőzzük a lázadást, megőrizzük a türelmünket és a kitartásunkat, ha valamit megkövetelünk, akkor azt vigyük végig akkor is, ha a kutyának nincs hozzá kedve. Ha ezalatt az időszak alatt kitartunk, és felülkerekedünk, akkor a kamasz kor végére visszakapjuk a mi régi, kedves, szófogadó kutyánkat. Ha nem, akkor sajnos annak nagyon rossz következményei lehetnek, ugyanis itt dől el, hogy ki vezet kit. Ha a kutya látja, hogy a gazda türelmetlen, nem kitartó, és nem követeli meg tőle a dolgokat komolyan, akkor átveszi az irányítást, amit azután nagyon nehéz visszaszerezni! Senki ne legyen elkeseredve, ne veszítsétek el a türelmeteket.

NE FELEJTSÉTEK EL! NEM CSAK AZ KÍNOZZA A KUTYÁJÁT, AKI ÉHEZTETI VAGY VERI. AZ IS, AKI ÖRÖK KERTFOGSÁGRA ÍTÉLI, ÉS NEM ADJA MEG NEKI AZT A MOZGÁST, FOGLALKOZÁST, ÉS JÁTÉKOT A FAJTATÁRSAKKAL,
AMIRE EGY KUTYÁNAK SZÜKSÉGE VAN!

Mennyit eszik egy amstaff egy hónapban?

A netes fórumok szerint átlag 15kg száraz tápot, ami közép kategóriás eledelből átlag 6.000Ft.

A magánvéleményem:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
A hangsúly a felelősön, de még inkább a„megszelídítetten” van! Nagyon sokan azért ódzkodnak a staffoktól, mert úgy tartják agresszív, harci kutya, pedig minden nevelés kérdése. Igaz, határozottabban kell hozzá állni, mint pl. egy yorkihoz (félreértés ne essék, bírom a yorkikat!), de ugyanolyan családtag lehet belőle, mint bármely más ebből. Amíg nincsenek pórázhoz szokva, addig érdemes felnőttnek gyakorolni velük, mert azért húzóerejük az van, izmos jószágok… Jómagam több staffot is ismerek itt a telepen, egy a szomszédunkban Balu, akinek a vérmérséklete kb. a házi nyusziéval azonos… Ha érzik, hogy szeretik őket kedves, vidám kutyák. Volt olyan, akit sose ismertem előtte, de az utcán sétálva helyből puszival köszönt! (Ez így a kerekesszékben ülve elég érdekes élmény volt :) Érdemes ránézni erre a bucifejűre is, hogy mosolyog! (A kezdeti bizalmatlanság soha nem a kutya hibája, hanem az átélt események következménye!)

Ha Te nem is tudod örökbe fogadni az üzenetet továbbítani ér!
KÖSZÖNÖM!

Számok és vetések…

A váratlanul Fannival és Jenővel töltött fergeteges szilveszter (minek kapcsán még azon hajnalban többször felmerült a „vállalhatatlan” kifejezés), fél liter házi szilvapálinka, száraz pezsgő és sör, cigányzene, Lady Gaga, Edda maraton és az Utolsó érintés duettezés után, az idei év első kulturális programjára tegnap került sor…

Legnagyobb büszkeségemre a 15 éves öcsém nyitni kezdett a minőségibb szórakozás felé és karácsonyra könyvtárjegyet kért, hogy szabadon elmerülhessen az egyenlőre még félkomoly könyvek birodalmában. Mivel még kiskorú, kisebb macerába került a könyvtárjegy titkos beszerzése (szülői nyilatkozat és ezer adat kell hozzá), még jó, hogy Anyu Bp-n van. A meglepetés azonban jól sikerült, mert egy előre megvett könyvbe dugtam az olvasójegyet, s öcsém meg azt hitte a könyv is könyvtári – de neeeeeeeeem… :)

Tegnap munkaidőm végére elém jött, s nagy örömére elvittem fővárosunk tudástárainak legszebbikébe, a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtárába. Tudtam, hogy már az épülettől is odalesz, mert építészet terén hasonló az ízlésünk. Igazam volt, lenyűgözte. A polcok közt azonban olyan rutinosan mozgott, mintha könyvtárosnak született volna. Még azt is tudta, hogy az önkiszolgáló kölcsönző súlyautomatikás, és hogy nincs két grammra egyforma könyv. Büszke voltam rá.
Kiválasztottunk néhány olvasmányt és a kávézóban nekiestünk a zsákmánynak.  

Ma reggel fél hétkor álmoskásan pislogtam a forrón gőzölgő, holland cappucino felett, a második emeleti kávéautomata melletti ablakon át. Próbáltam magamhoz térni. Az 1-es villamos szelíden kivilágítva pihengetett a végállomáson, majd érkezett egy másik, és helyet cseréltek.  Az ég még mélykék volt, két lámpa fénye közt pedig ott ragyogott a hajnalcsillag. Kívánni akartam tőle: munkát, pénzt, házat, egészséget és hogy mindent meg tudjak adni a családomnak, beleértve a testvérem, Anyám és a még mindig vidéken élő Apám. Aztán gyorsan átfogalmaztam a kívánságot, hiszen ez pofátlanul túl sok kérés egy ilyen kis csillagtól. Azt kértem, mutassa meg, adjon lehetőségeket, hogy mindezt meg tudjam valósítani! Eltöprengtem, hogyan is tovább? Mi legyen a jövővel, ami most van?

Azt mondják, minden kapcsolatban 7 évente van fordulópont. Ennek alapja, hogy valójában az ember (akár a pillangó), 7 évente ér egy új szakaszába az életének, amikor is változik. A külseje, a személyisége...

„Tanulási helyzeteinkre, nehézségeinkre gyakran használjuk az „ez az én keresztem” kifejezést. A Szaturnusz a Nap körül kb. 29 év alatt halad körbe, s ha a körre rávetítjük a kereszt formáját, a körív negyed pontjait kb. 7 év alatt teszi meg. Ez ismerős a köznyelvi fordulatokból is, miszerint 7 évente változások állnak elő életünkben. A 0-7-14-21 stb. életszakasz mindig hangsúlyos, és szükséges fejlődési lépcsőfokokat hordoz számunkra.

Összeszedtem néhány „árulkodó” jelet, melyek személyes nehézségeink, kríziseink bevezető jeleiként értelmezhetők (Rüdiger Dhalke: Sorsfordulók c. könyve alapján):

- Belső nyugtalanságot érzel, amit az egyébként bejáratott módszereid sem csillapítanak.

- Az az érzésed, hogy változás előtt állsz.

- Hirtelen és váratlanul fellépő feszültségeket tapasztalsz.

- Hajszoltság érzete anélkül, hogy konkrét életcél hajtana előre.

- Az eddig fontosnak számító dolgok az életedben elvesztik az értelmüket.

- Sokéves barátságban, párkapcsolatban már nincs mit mondanod a másiknak.

- Bejáratott kapcsolataid megszakadnak.

- A munka, ami eddig fontos volt, már nem okoz örömet.

- Hajt a „lázadás a lázadásért”.

- Örömödet leled abban, hogy az eddig elfogadott dolgokkal szakítasz, tilalmakat átlépsz.

- Meglepetések és őrültségek vágya hajt. Valami nagyon újat, mást, szokatlant szeretnél!

- Olyan érzés, hogy nem tudod, mit kezdj magaddal, az energiáiddal.” - olvasható az Artemiszen.

Nos, én 28 évesen még majdnem 4 hónapig vagyok negyedik 7-esemben és igen, érzem a változást!
A tavalyi év akarva akaratlan rengeteg önismeretet és énkeresést hozott, emellett nagyon eseménydús volt… Összességében hálás vagyok 2012-ért!

- Februárban megszületett Emma Flóra, aki azóta bearanyozza a napjainkat! Minden nap valami új csodát látunk, növekszik, fejlődik, mocorog, járkál, tapsol, integet, beszélget, játszik, mosolya és félrebillentett buksija mindenkit felvidít!

- Áprilisban részt vettem a Pozitív Gondolkodók Nagy Stresszűző Napján, ahol sok év után újra erőt meríthettem Sebők Zsolt előadásából és megismertem Tonk Emilt.

- Májusban, Júniusban és Júliusban szabadtéri kirándulásokra és piknikekre mentünk el családilag a barátokkal, emellett megtanultam, hogy vannak dolgok és személyek, akik mindig erősebbek lesznek nálam

- Augusztusban családösszetartottunk és mininyaralt nálunk Fanni, aki igen csak csini kamasszá cseperedett (most blogírásra tanítom :). Amikor Sándorommal és a három gyerekkel (Emma Flóra, Zsebi, Fanni) mentünk sétálni meg pizzázni, nagy családosnak néztek minket… Jó volt és rájöttem, nem esne nehezemre egy több gyerekes családot koordinálni! :)

- Szeptemberben vissza kellett jönnöm dolgozni, újra blogírásba kezdtem és legkedvesebb magyar írónőm Vass Virág tanácsára saját facebook oldalt csináltam a blognak. A hónap közepén részt vettem az első Angels’ Spiritemen, ahol megismerkedtem Törköly Erikával, Ördög Nórával, és bájos szárnysegédeikkel: Laurával és Verával. Hó végén sörfesztiváloztunk a barátokkal a Corvin-sétányon.

- Októberben ellátogattunk a Kávé napjára az Eiffel téren, folytattam a bérfirkászkodást a kaleidoszkópnak, részt vettem az Angels’ Army és a Schwartzkopf közös nyereményjátékán, ahol részvételt nyertem az október 31-i Angyalműhely napra a Nánási fotóstúdióba. Itt számos új embert ismertem és szerettem meg, köztük Székelyhídi Ágim és Kepes Ágnest. Míg Szily Nóra a lelkem, Törköly Anita, Szofrán Zsolt, Holdampf Linda a külsőm szépítette meg, Nánási Palkó pedig kihozta belőlem a maximumot (már mi a fényképeket illeti :) Új barátaim az angyaltesóim: Medics Szandim, Regenbach Zsófi, Lenkey Judy, Bem Judit, de itt ismertem meg Anikót és mily kicsi a világ, még egy Bieliket, Zsófit. Vicces volt, bemutatkozásnál azt mondtam: jé, Bielik? Nekem is van Bielikem… (csak, hogy tudjátok, vagytok nekem! Ott bizony, benne a szívem csücskében… :D )

- Novemberben elkezdtem járni a Power Plate edzésekre, amiért örökre hálás leszek Jolinak, aki az Angyalműhelyen látott bennem fantáziát és felajánlotta, hogy edzek nála!
Részt vettünk az Angyalműhely c. könyv dedikálásán, és végig csináltam a benne található 30 napos programot (amiről külön blogot vezettem és legnagyobb meglepetésemre sokan olvasták), s aminek a végén „angyallá váltam”. 7 év után újra találkoztunk gimis barátnőmmel Szilvivel.

 - Decemberben részt vettem a saját és az Angels’ Army által rendezett Angyalavató bulin, mindkettő remek hangulatban telt! Énekeltem a müpás karácsonyi kórusban és megszerveztem életem első jótékonysági gyűjtését a saját és a párom munkahelyén, a VIII. Wesley óvoda számára. Az adományokat kollégámmal, Annáékkal és Hrusi barátnőmmel, dec. 19-én személyesen el is vittünk a gyerekeknek, Marika ovónéni pedig felolvasta a mesét, amit nekik írtam. Feledhetetlen élmény volt!

A túlélt dec.21-i "világvége", bonyolult táncrendű Karácsony és Sándorom szülinapi, kék csodatortája mellett, sok év után újra jó hangulatban telt a szilveszter. Néha azok a dolgok a legjobbak, amiket nem tervezünk, egyszerűen csak hagyjuk, hogy megtörténjenek.

'Minden haragot, fájdalmat és sérelmet, kicsinyességet, ostobaságot hátrahagyok azoknak, akik képtelenek túllépni a múlt árnyain. Én tisztalappal új évet kezdek! BUÉK' - ezt írtam tavaly december 31-én és igyekszem is tartani! :)

Van úgy, hogy újra kell "rajzolnunk" magunkat...

2013 - legyen a beteljesült kívánságok éve!