Számok és vetések…

A váratlanul Fannival és Jenővel töltött fergeteges szilveszter (minek kapcsán még azon hajnalban többször felmerült a „vállalhatatlan” kifejezés), fél liter házi szilvapálinka, száraz pezsgő és sör, cigányzene, Lady Gaga, Edda maraton és az Utolsó érintés duettezés után, az idei év első kulturális programjára tegnap került sor…

Legnagyobb büszkeségemre a 15 éves öcsém nyitni kezdett a minőségibb szórakozás felé és karácsonyra könyvtárjegyet kért, hogy szabadon elmerülhessen az egyenlőre még félkomoly könyvek birodalmában. Mivel még kiskorú, kisebb macerába került a könyvtárjegy titkos beszerzése (szülői nyilatkozat és ezer adat kell hozzá), még jó, hogy Anyu Bp-n van. A meglepetés azonban jól sikerült, mert egy előre megvett könyvbe dugtam az olvasójegyet, s öcsém meg azt hitte a könyv is könyvtári – de neeeeeeeeem… :)

Tegnap munkaidőm végére elém jött, s nagy örömére elvittem fővárosunk tudástárainak legszebbikébe, a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtárába. Tudtam, hogy már az épülettől is odalesz, mert építészet terén hasonló az ízlésünk. Igazam volt, lenyűgözte. A polcok közt azonban olyan rutinosan mozgott, mintha könyvtárosnak született volna. Még azt is tudta, hogy az önkiszolgáló kölcsönző súlyautomatikás, és hogy nincs két grammra egyforma könyv. Büszke voltam rá.
Kiválasztottunk néhány olvasmányt és a kávézóban nekiestünk a zsákmánynak.  

Ma reggel fél hétkor álmoskásan pislogtam a forrón gőzölgő, holland cappucino felett, a második emeleti kávéautomata melletti ablakon át. Próbáltam magamhoz térni. Az 1-es villamos szelíden kivilágítva pihengetett a végállomáson, majd érkezett egy másik, és helyet cseréltek.  Az ég még mélykék volt, két lámpa fénye közt pedig ott ragyogott a hajnalcsillag. Kívánni akartam tőle: munkát, pénzt, házat, egészséget és hogy mindent meg tudjak adni a családomnak, beleértve a testvérem, Anyám és a még mindig vidéken élő Apám. Aztán gyorsan átfogalmaztam a kívánságot, hiszen ez pofátlanul túl sok kérés egy ilyen kis csillagtól. Azt kértem, mutassa meg, adjon lehetőségeket, hogy mindezt meg tudjam valósítani! Eltöprengtem, hogyan is tovább? Mi legyen a jövővel, ami most van?

Azt mondják, minden kapcsolatban 7 évente van fordulópont. Ennek alapja, hogy valójában az ember (akár a pillangó), 7 évente ér egy új szakaszába az életének, amikor is változik. A külseje, a személyisége...

„Tanulási helyzeteinkre, nehézségeinkre gyakran használjuk az „ez az én keresztem” kifejezést. A Szaturnusz a Nap körül kb. 29 év alatt halad körbe, s ha a körre rávetítjük a kereszt formáját, a körív negyed pontjait kb. 7 év alatt teszi meg. Ez ismerős a köznyelvi fordulatokból is, miszerint 7 évente változások állnak elő életünkben. A 0-7-14-21 stb. életszakasz mindig hangsúlyos, és szükséges fejlődési lépcsőfokokat hordoz számunkra.

Összeszedtem néhány „árulkodó” jelet, melyek személyes nehézségeink, kríziseink bevezető jeleiként értelmezhetők (Rüdiger Dhalke: Sorsfordulók c. könyve alapján):

- Belső nyugtalanságot érzel, amit az egyébként bejáratott módszereid sem csillapítanak.

- Az az érzésed, hogy változás előtt állsz.

- Hirtelen és váratlanul fellépő feszültségeket tapasztalsz.

- Hajszoltság érzete anélkül, hogy konkrét életcél hajtana előre.

- Az eddig fontosnak számító dolgok az életedben elvesztik az értelmüket.

- Sokéves barátságban, párkapcsolatban már nincs mit mondanod a másiknak.

- Bejáratott kapcsolataid megszakadnak.

- A munka, ami eddig fontos volt, már nem okoz örömet.

- Hajt a „lázadás a lázadásért”.

- Örömödet leled abban, hogy az eddig elfogadott dolgokkal szakítasz, tilalmakat átlépsz.

- Meglepetések és őrültségek vágya hajt. Valami nagyon újat, mást, szokatlant szeretnél!

- Olyan érzés, hogy nem tudod, mit kezdj magaddal, az energiáiddal.” - olvasható az Artemiszen.

Nos, én 28 évesen még majdnem 4 hónapig vagyok negyedik 7-esemben és igen, érzem a változást!
A tavalyi év akarva akaratlan rengeteg önismeretet és énkeresést hozott, emellett nagyon eseménydús volt… Összességében hálás vagyok 2012-ért!

- Februárban megszületett Emma Flóra, aki azóta bearanyozza a napjainkat! Minden nap valami új csodát látunk, növekszik, fejlődik, mocorog, járkál, tapsol, integet, beszélget, játszik, mosolya és félrebillentett buksija mindenkit felvidít!

- Áprilisban részt vettem a Pozitív Gondolkodók Nagy Stresszűző Napján, ahol sok év után újra erőt meríthettem Sebők Zsolt előadásából és megismertem Tonk Emilt.

- Májusban, Júniusban és Júliusban szabadtéri kirándulásokra és piknikekre mentünk el családilag a barátokkal, emellett megtanultam, hogy vannak dolgok és személyek, akik mindig erősebbek lesznek nálam

- Augusztusban családösszetartottunk és mininyaralt nálunk Fanni, aki igen csak csini kamasszá cseperedett (most blogírásra tanítom :). Amikor Sándorommal és a három gyerekkel (Emma Flóra, Zsebi, Fanni) mentünk sétálni meg pizzázni, nagy családosnak néztek minket… Jó volt és rájöttem, nem esne nehezemre egy több gyerekes családot koordinálni! :)

- Szeptemberben vissza kellett jönnöm dolgozni, újra blogírásba kezdtem és legkedvesebb magyar írónőm Vass Virág tanácsára saját facebook oldalt csináltam a blognak. A hónap közepén részt vettem az első Angels’ Spiritemen, ahol megismerkedtem Törköly Erikával, Ördög Nórával, és bájos szárnysegédeikkel: Laurával és Verával. Hó végén sörfesztiváloztunk a barátokkal a Corvin-sétányon.

- Októberben ellátogattunk a Kávé napjára az Eiffel téren, folytattam a bérfirkászkodást a kaleidoszkópnak, részt vettem az Angels’ Army és a Schwartzkopf közös nyereményjátékán, ahol részvételt nyertem az október 31-i Angyalműhely napra a Nánási fotóstúdióba. Itt számos új embert ismertem és szerettem meg, köztük Székelyhídi Ágim és Kepes Ágnest. Míg Szily Nóra a lelkem, Törköly Anita, Szofrán Zsolt, Holdampf Linda a külsőm szépítette meg, Nánási Palkó pedig kihozta belőlem a maximumot (már mi a fényképeket illeti :) Új barátaim az angyaltesóim: Medics Szandim, Regenbach Zsófi, Lenkey Judy, Bem Judit, de itt ismertem meg Anikót és mily kicsi a világ, még egy Bieliket, Zsófit. Vicces volt, bemutatkozásnál azt mondtam: jé, Bielik? Nekem is van Bielikem… (csak, hogy tudjátok, vagytok nekem! Ott bizony, benne a szívem csücskében… :D )

- Novemberben elkezdtem járni a Power Plate edzésekre, amiért örökre hálás leszek Jolinak, aki az Angyalműhelyen látott bennem fantáziát és felajánlotta, hogy edzek nála!
Részt vettünk az Angyalműhely c. könyv dedikálásán, és végig csináltam a benne található 30 napos programot (amiről külön blogot vezettem és legnagyobb meglepetésemre sokan olvasták), s aminek a végén „angyallá váltam”. 7 év után újra találkoztunk gimis barátnőmmel Szilvivel.

 - Decemberben részt vettem a saját és az Angels’ Army által rendezett Angyalavató bulin, mindkettő remek hangulatban telt! Énekeltem a müpás karácsonyi kórusban és megszerveztem életem első jótékonysági gyűjtését a saját és a párom munkahelyén, a VIII. Wesley óvoda számára. Az adományokat kollégámmal, Annáékkal és Hrusi barátnőmmel, dec. 19-én személyesen el is vittünk a gyerekeknek, Marika ovónéni pedig felolvasta a mesét, amit nekik írtam. Feledhetetlen élmény volt!

A túlélt dec.21-i "világvége", bonyolult táncrendű Karácsony és Sándorom szülinapi, kék csodatortája mellett, sok év után újra jó hangulatban telt a szilveszter. Néha azok a dolgok a legjobbak, amiket nem tervezünk, egyszerűen csak hagyjuk, hogy megtörténjenek.

'Minden haragot, fájdalmat és sérelmet, kicsinyességet, ostobaságot hátrahagyok azoknak, akik képtelenek túllépni a múlt árnyain. Én tisztalappal új évet kezdek! BUÉK' - ezt írtam tavaly december 31-én és igyekszem is tartani! :)

Van úgy, hogy újra kell "rajzolnunk" magunkat...

2013 - legyen a beteljesült kívánságok éve!