Gyerekkoromtól fogva maximalistának neveltek. Azonban az
évek folyamán rá kellett jönnöm a tökéletesség nem létezik! Természetesen
törekedni kell rá, hogy mindenből, magunkból a legjobbat hozzuk ki, de nem
szabad hagyni, hogy a tökéletesség iránti igény a cselekvés rovására menjen...
Pl.: csak akkor szólalok meg angolul, ha már perfekt a tudásom; csak akkor
megyek férjhez, ha olyan alakom lesz, amilyet szeretnék, és tökéletes
menyasszonyi ruhát találok; csak akkor mutatom meg magam, a szerzeményeim,
dalaim, könyvem, tudásom, képességeim, vagy új ötleteim a főnökömnek, ha ez meg
ez a feltétel, ekkor és úgy adott lesz...Ebben az értelemben nem létezik
GOLYÓÁLLÓSÁG! Magunk vagyunk önmagunk legnagyobb kritikusai. Szerintem az idő
és a kitartás hozza magával a változást, csak nem szabad megrekedni a
tökéletességnél. Persze ezt már előttem is megfogalmazták néhányan, de mikor az
ember maga ébred rá és teljes mértékben megérti az egészen érdekes élmény... :)
Szalay Ádámmal egy másik motivációs rendezvényen találkoztam először, sokat beszélgettünk a szünetben. Elmondtam, hogy szeretnék motivációs előadásokat tartani, s megkérdeztem miként induljak el az úton. Először picit zavartan tekintett rám:
- Dehát tavaly karácsonykor te beszéltél előttem..?
- Nem, az nem én voltam... - kínos csend. (Soha többé nem kevert össze mással! :D )
Ellátott néhány hasznos tanáccsal a kezdéshez és kedvesen meginvitált a tréningjére. A lehetőségekhez képest egyenes gerinccel és büszkén mondhatom minden feladatot végig csináltam, a mozgásos játékokban is részt vettem, no de ne szaladjunk így előre...
Szalay Ádámmal egy másik motivációs rendezvényen találkoztam először, sokat beszélgettünk a szünetben. Elmondtam, hogy szeretnék motivációs előadásokat tartani, s megkérdeztem miként induljak el az úton. Először picit zavartan tekintett rám:
- Dehát tavaly karácsonykor te beszéltél előttem..?
- Nem, az nem én voltam... - kínos csend. (Soha többé nem kevert össze mással! :D )
Ellátott néhány hasznos tanáccsal a kezdéshez és kedvesen meginvitált a tréningjére. A lehetőségekhez képest egyenes gerinccel és büszkén mondhatom minden feladatot végig csináltam, a mozgásos játékokban is részt vettem, no de ne szaladjunk így előre...
Pénteken ezt írtam ki az oldalamra:
„Holnap ne keressetek, mert elérhetetlen leszek! S most kivételesen nem csak azért, mert Sándorom az egyetlen <3 , hanem, mert Sikerkód képzésen leszek Szalay Ádámnál! Már nagyon várom, tanulni jó! :) „
„Holnap ne keressetek, mert elérhetetlen leszek! S most kivételesen nem csak azért, mert Sándorom az egyetlen <3 , hanem, mert Sikerkód képzésen leszek Szalay Ádámnál! Már nagyon várom, tanulni jó! :) „
És
valóban, hasznos tapasztalatokkal és sok felejthetetlen történettel lettünk
gazdagabbak. A képzés helyszíne az Üllői úti Tulip Inn Hotelben volt, kis
szépséghibával: konferenciaterem az emeleten, minden más a földszinten…lift
zéró. De hát az élet csupa kihívás és én tudtam mit vállalok, ezért elhoztam magammal a "kis"öcsémet. Az igazság az,
hogy Ádám és felesége, Szilvi nagyon kedvesen és figyelmesen viszonyultak
hozzánk, és szerencsére a többi „hallgató” is nagyon megértő volt, mindig akadt
segítő kéz, minden egyes lépcsős attrakciónál, hogy utánam hozzák a
kerekesszéket. Ebédnél a felszolgálók is odafigyeltek ránk, így minden
szempontból praktikus helyet kaptunk.
A képzés alatt rájöttem, hogy a lateriális gondolkodás az én műfajom, hiszen egész életemben kicsit másképp kellett közelítenem bizonyos dolgokhoz, sokszor kell alternatív megoldásokat kitalálnom.
Ehhez kapcsolódóan a tréningről egy kedves feladvány (a válaszokat várom ide a blog alá kommentben :)
Egy toronyház tetőterében lakó ember minden reggel lifttel megy le. Este a munkából visszajövet, felfelé csak félútig megy lifttel, a maradék utat lépcsőn teszi meg, kivéve, ha esik az eső, mert akkor végig liftezik. Miért?
A képzés alatt rájöttem, hogy a lateriális gondolkodás az én műfajom, hiszen egész életemben kicsit másképp kellett közelítenem bizonyos dolgokhoz, sokszor kell alternatív megoldásokat kitalálnom.
Ehhez kapcsolódóan a tréningről egy kedves feladvány (a válaszokat várom ide a blog alá kommentben :)
Egy toronyház tetőterében lakó ember minden reggel lifttel megy le. Este a munkából visszajövet, felfelé csak félútig megy lifttel, a maradék utat lépcsőn teszi meg, kivéve, ha esik az eső, mert akkor végig liftezik. Miért?
Íme a Sikerkód Plusz napunk képekben...
Oklevelesek lettünk :) |
Szalay Ádámmal a tréning után - szeretem a közvetlenségét :) |
Köszönöm Ádámnak a sok új nézőpontot és technikát, Szilvinek
a kedves figyelmességét, s végül, de nem utolsó sorban öcsémnek a 3xi
kardiozást velem az első emeletre! :)
Egyébként Ádám lesz a szinkron tolmács Brian Tracy áprilisi Mesterkurzusán, már nagyon várom!
Este mikor hazaértem a hűtőben megláttam egy nagy üveg kólát, ebből tudtam, hogy Sándoromék lent jártak. Kérdezem Emmát:
- Mit csináltál ma szívem, hol jártál?
- Őőő, nem is tudom.... jaj, virágboltban voltunk! Rózsát vettünk neked... :)
Mindannyian dőltünk a nevetéstől...
Imádom a 3 évesek őszinteségét!!! <3 <3 <3
- Mit csináltál ma szívem, hol jártál?
- Őőő, nem is tudom.... jaj, virágboltban voltunk! Rózsát vettünk neked... :)
Mindannyian dőltünk a nevetéstől...
Imádom a 3 évesek őszinteségét!!! <3 <3 <3