A teljesség igényével - a siófoki előadásom részletei

"Sziasztok, engem Oláh-Koppány Andreának hívnak! Lehet tegeződni?" :D

Amikor meghívtak ide a Womanity élmény napra, nagyon megtisztelve éreztem magam és azonnal lázasan elkezdtem keresni a megfelelő témát amiről beszélni szeretnék. Az örömömet azonnal megosztottam a családommal és a barátaimmal, akik persze különböző ötletekkel álltak elő pl. „A fém dobozok megjelenése, és annak hatása sörkultúrára.”(Feri)…igen, 300 nő biztos értékelné a témát :D …

Minden ilyen előadáson azt tanuljon, hogy legyen egy célod. Hogy legyen egy konkrét életcélod. Nincs? Hát az gáz…Sose add föl, menj előre, minden fejben dől el,tervezz, csináld, hajtsd végre! De mi van, ha nem tudod mit akarsz? vagy túl sok mindent akarsz egyszerre? Egy popsival nem lehet megülni két lovat, a nap 24 órából áll és stb. Mi segít hát? A prioritás és a ballansz. Az egyensúly. Bevallom én nagyon szeretem az ilyen napokat! Számos hasonló előadáson jártam és számos könyvet olvastam már, mindenhonnan kivettem azt, ami számomra a leghasznosabb. Beletelt egy kis időbe míg a sok dolog közül,ami engem érdekel ki tudtam kutatni mi is az ami maximálisan lázba hoz és amivel órákig szívesen töltöm az időmet.

Az idő egyik fontos tényezője, hogy véges. Ezt ugye senki nem vitatja. Mégis megpróbáljuk kijátszani, ahol lehet. Nemrég Szalay Ádám hírlevelében olvastam: az időgazdálkodás önmagában legalább olyan oximoron, tehát ellentmondásos kifejezés, mint a tiszta kosz vagy az élő halott. Ahogy Peter Drucker fogalmazott: "Nemigen tudunk gazdálkodni az időnkkel. A döntéseinkkel viszont igen." Az egyik nagyon jó módszer arra, hogy ne zakkanjunk meg, hogy adott időszakban mindig máshova helyezzük a hangsúlyt. Pl.: ha van egy fontos, 2hetes munkahelyi projekt, akkor gőzerővel odateszem magam, akkor ott vagyok 100%-os, de a ha annak vége a következő időszakban a családomé vagyok, vagy a hobbimé esetleg a barátoké, tanulásé. Ciklikusan kell váltakoznia a fontossági sorrendnek. A munkát lehetőség szerint ne vigyük haza, és a családi dolgokat ne vigyük be a melóba. Ezt férfi előadók hangoztatják, nekem még nem sikerült 100%-osan megoldani… A fókusz tehát kulcsfontosságú!

A legtöbb ember – én is – bele esik abba a hibába, hogy szeretné, ha szeretnék és emiatt átesik a maximalizmus felső határán, mindennek és mindenkinek meg akar felelni…

A média és a felgyorsult világ hatására sokakban van egy téves kép arról, hogyan is kéne élni és mik a fontos dolgok az életben. Első sorban legyél szuper fitt, sportos és egészséges, lehetőleg modellalkatú. Legyen egy szuper okos, szuper csinos társad, álom családod, jól fizető álom melód, álom házad, álom autód, vegyél részt fantasztikus nyaralásokon eseményeken, ugyanakkor légy toppon minden emberi kapcsolatodban és feladatodban.             MINDIG!
Erről eszembe jut Dr. Almási Kitti egyik előadásán arról beszélt, hogy azok a nők, akik sok romantikus regényt olvasnak gyakran ugye ide menekülve egy laposabb házastársi kapcsolatból, gyakran azért koppannak, mert a regények és filmek hatására folyton arról a  szenvedélyes, ruhaletépős, falhozcsapós, frenetikus numeráról ábrándoznak, amiben mindenki azonnal és maximálisan a toppon van, szinte vég nélkül. Tisztelet a kivételnek, - ha csak nem az első hónapban vagyunk - a valóságban pár év, egy átdolgozott hétköznap után és mondjuk a nyári 35°-ban ez nem így működik. Csendes ráhangolódásra, igazi szeretetre és odafigyelésre van szükség, így lesz sokkal intimebb egy kapcsolat. Miért lenne ez másképp, ha önmagunkról van szó?
Persze a szenvedély és a spontaneitás, ha úgy tetszik rugalmasság is nagyon fontos.

(Kasnya-sztori) Attól, hogy ez az ember mert bohócot csinálni magából felébresztett bennem valamit, amire évekkel később jöttem rá…Baromira nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szerethető légy, csak a saját belső tökéletességigényednek megfelelően kell fejlődnöd, a magad tempójában tégy meg minden tőled telhetőt, anélkül hogy beleszakadnál. Ha van egy utad,. valami hív. Valahogy minden könnyedebben megy, egyszerűen eléd jönnek a megfelelő lehetőségek, s ha okosan bánsz velük, haladsz előre Sokszor nem is veszed észre, csak utólag rakod össze az eseménymozaikokból a teljes képet.
Apropó kép. Nagyon fontos az önmagunkról alkotott kép, mert amilyen vagy belül az kisugárzik. Közhelyes, de igaz és az az érdekes, hogy a dolgok valójában semlegesek, csak mi ruházzuk fel tulajdonságokkal, minden azon múlik, hogyan közelítjük meg, azaz minden rajtunk múlik. Vida Ági azt mondja: A késsel is lehet kenyeret vajazni a gyerekeknek, meg embert ölni. Attól még a kés önmagában nem jó vagy rossz, csak egy eszköz.

Minden reggel azzal kelek: Ma valami csodálatos dolog fog történni velem! – Brian Tracy ÉS ARRA FÓKUSZÁLUNK, MEGLELJÜK A JÓT! 

Mire akar tanítani engem ez a helyzet és hogyan hozhatom ki belőle a legjobbat?

Idén szeptemberben lesz 13 éve, hogy kerekesszéket használok. Ez bőven elég idő volt arra, hogy elgondolkodjak bizonyos dolgokon. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt így élni, bőven akadtak hullámhegyek és hullámvölgyek. Igazából sosem tartottam magam hurráoptimistának, de ahelyett hogy azon puffognék, hogy milyen sok a kátyú az életben és az utakon egyaránt, hogy miért nem jön az a fránya busz a -10 fokban vagy megint nem érem el a Nutellát a szupermarket felső polcán, most arról szeretnék írni, mi az a jó, amire ráleltem, amit megtanultam a kerekesszékben. Ezeket a pontokat ITT olvashatod!

Az én családomban az a szokás, amit minden körülmények közt igyekszem tartani, hogy bármi is történt napközben, bármin is  zördültünk össze, nem alszunk el haraggal, lefekvés előtt békülünk. Szeretettel, jóérzéssel és nyugalomban lépünk át álomországba. Ez vonatkozik a férjemre és a lányomra is.

Bagdi Bella után szabadon, egyik este a mese után, miközben a buksiját simogattam, lassan, csendesen, mintegy altatóként ezt mondtam neki: „Szeretet van. Boldogság van. Béke van.” – ezt újra és újra kérte, míg végül mosolyogva aludt el. A hónapok folyamán az esti mondóka fokozatosan kibővült, s ma már együtt mondjuk:

„Szeretet van. Boldogság van. Béke van.

Anya és Apa mindig szeret.

Bármire képes vagyok!

Bátor vagyok a sötétben!
Megállíthatatlan vagyok!
” – a szeretet van időnként szeretem magam-ra cserélődik, mikor, hogy tartja kedve…

Az előadást egy közös gyakorlattal zártuk, ennek részleteit azonban már csak azok tudhatják,akik megtiszteltek a jelenlétükkel... ;)

****

Színmámor
Ez a viaszfestményem színes viaszkockákkal és egy vasalóval készült.
Hihetetlenül szép és egyszerű technika és valami fantasztikusan pihentető kikapcsolódás!

A teljes hétvégéről hamarosan részletesebben is írok!