A zebra és a ló esete…

„Ha patadobogást hallasz, lovakra gondolj, ne zebrára!”

Biztosan ti is éreztétek már úgy, hogy valami nem kerek, semmi se sikerül, az élet nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, bezzeg másoknak… néha olyan mintha más élné az életünket, s mindig egy lépéssel előttünk járna: tenné, amit mi szeretnénk, úgy néz ki, ahogy mi szeretnénk, sikeres, gazdag, vékony, csinos, népszerű, amit akar, kér azt meg kapja, mindenki szereti, ismeri, keresi a társaságát stb. Nos, ő a zebra.
Hogy zebra vagy ló vagy-e, a környezetedben lévők és a saját magad megítélésén múlik.

Évekig tartó feladat volt számomra megtanulni, hogy ne akarjak zebra lenni és elfogadjam azt, hogy én bizony ló vagyok. Sosem irigy voltam a zebrákra, csak olyan szerettem volna lenni. Néha-néha még előbukkan az érzés, főként akkor, ha egy zebrához hasonlítgatnak. Ösztönösen kibújik az arra hajlamos emberből (mint belőlem is) a versenyszellem és kicsit újra szeretnék zebrához hasonlítani (persze mindig koppanok,de hamar helyre rázódom). Miért is akar az ember zebra lenni?

Mert a zebráról azt mondják különleges, mindenki szereti, felkapottabb, jobban vigyáznak, odafigyelnek rá, mert kevés van belőle. Épp ezért, ha a zebra „feladja a szabadságát” és állatkertbe költözik,ahol naponta emberek százai, ezrei csodálhatják, minden igényét kielégítik, mindent szükségest megkap miközben semmit sem csinál csak létezik és éli a csíkos patások legelésző életét.
A ló ezzel szemben hétköznapi állat, szinte közömbös, látszatra nincs benne annyi különleges, mint a zebrában. De gondoljunk csak bele mélyebben, milyen sokféle is lehet egy ló! Vannak versenylovak, élsportolók, hátaslovak, munkás- kocsilovak, fogatlovak, tenyészlovak. Vannak sport-, póló- és vadászpónik. Vannak vad és háziasított lovak. Létezik meleg-, hideg- és nemesvérű ló, színük szerint: fekete, pej, sárga, palomino, albínó, deres (almás deres, fecskederes stb.), szürke, tarka (párductarka, sárgatarka, pejtarka stb.)…míg a zebra „csak” fekete-fehér csíkos (igaz nincs két egyforma csíkozás).  A maga nemében a ló, - akár az ember - ezer módon különleges, mégis ha azt mondod ló, egy hétköznapi, egyszerű állatra gondolsz… bezzeg a zebra! És máris összehasonlítasz, (fel)értékelsz. Így vagyunk az emberekkel is. Zebrából kevesebb van, viszont szem előtt, ezért minden, ami vele történik vagy ha bántják, vadásszák nagyobb port kavar, mint ha a szomszéd kikötözve halálra veri a lovát…Persze ennyire nem szeretnék azonosulni se lóval, se zebrával…
Azzal is tisztában vagyok, hogy zebrának is, lónak is születni kell. Egy így van jól. A valóságban mindkettőnek ugyanúgy lelke van, csak mi kategorizálunk.

Minden esetre átértékeltem a helyzetemet és tulajdonképp büszke vagyok a „lóságomra”, mert ha kevésbé szem előtt és egyszerűbb vagyok, vagy mások több lépéssel is járnak előttem, hasznosabb, teljesebb és boldogabb életet élhetek, mint az aki zebraként tetszeleg (pedig valójában az is csak egy lóféle).

És ha ez az egész kicsit sületlennek tűnik, az azért lehet, mert hajnali fél négy óta fent vagyok, irgalmatlan hányingerrel, de inkább ilyen metaforák jöjjenek ki belőlem, mint valami más… :)