Média a’la carte – a véleményem

Hajnalban nagyon nehezen keltem, az ágy szinte kérlelt: maradj még! Sajnos nem tehettem. A nap kíméletlenül elindult. Emma szerencsére jókedvűen ébredt, ez nekem is megkönnyítette a reggelt. Már öt kis fogacskája van kint, de az ötödik még alig látszik, így ha mosolyog, olyan mint egy egérke, igazi cukormókus! :)

Már jó ideje nem nagyon nézek tévét, ha mégis, akkor valami könnyed vígjátéksorozatot vagy főzőműsort a TVpaprikán. A hírekről általában az interneten értesülök, próbálom kizárni a negatív dolgokat az életemből. A Sandy hurrikánon kívül két nagyobb hír jutott el hozzám, szerintem mindkettő rosszul tálalva, ha úgy tetszik bulvár a’la carte…

Miután kedvenc taxisom – Mr.69- kilépett a dobókockások kötelékéből, viszonylag kevés beszélgetőtársam maradt az utakon… Ma a nagypapajelölt hozott, s munkába jövet szóba került a két hír. Az egyik mi más, mint a Szita Bence ügy. Mint az ismeretes, a 11 éves kisfiút nevelőapja élettársa, két hajléktalan segítségével az erdőbe csalta, majd szerelemféltés okán (s mert a kisfiú nem jött ki a nő hasonlókorú gyerekével) brutálisan meggyilkoltatta. A kisfiút eltűntként jelentették be, majd megtalálták… Kisgyermekes anyaként felkaptam a fejem a hírre és az interneten végignéztem a vasárnap exkluzívan adott interjút HP Frizbijében. 35perc.

  
Végignéztem, de valahogy nekem nem volt kerek. A facebookon persze ömlöttek a „Szita Bence emlékére” és a „megdöglessz, te büdös r…” típusú bejegyzések, mindenhol az állítólagos tettesnő arca kiposztolva… A taxissal azt beszéltük, hogy lehet, hogy mi vagyunk fordítva bekötve, de biztos nem tudnánk ilyen higgadtan, összeszedett, kerek mondatokban nyilatkozni (és nem egy helyen) egy vagy-két nappal az után, hogy megtudjuk az esetet, mi több látjuk a holttestet. Az apa (nem vérszerinti, de hivatalos gyám) időnként könnyek nélkül beleborul a tenyerébe, a lány tip-top hajjal, sminkkel, körmökkel folyamatosan kiveszi a szót apja szájából, pörög, mondja, látszik, hogy nem lámpalázas, élvezi az interjút…s akkor csikar ki egy könnycseppet, mikor a hullaház kerül szóba. Nem vagyok sírós típus én sem, de hogy egy ilyen eset után, kialvatlan, kibőgött, karikás lenne a szemem, amit még profi sminkes se rak helyre, az tuti. A műsor végén HP felajánl egy nagyobb összeget és arra biztatja a nézőket, hogy támogassák anyagilag a családot. MIÉRT?
Nem attól kerültek rossz anyagi helyzetbe (ha egyáltalán abban vannak), hogy Bencét – Isten nyugosztalja- megölték! Miért kell nyerészkedni egy ilyen tragédiából? Ezzel majd, hogy nem azt sugalljuk, tedd placcra a tragédiát és nem lesznek anyagi gondjaid… Most végig kampányolják az összes csatornát. Fura és nem szimpatikus.

forrás: http://www.nanasi.hu/fotnapl/2012/11/7/hello-baby.html

A másik hír Ördög Nóri és Nánási Pali öröme: végre babát várnak! A média hetek óta forgatja nyárson témát, végül Nóra szerdán az Angyalműhely blogon, saját szavaival, boldogságban úszva bejelentette, kvázi hivatalossá tette a hírt, hogy évekig tartó próbálkozás után végre várandós. Természetes módon ki akarta várni a kritikus első három hónapot mielőtt végképp megengedheti magának az állapotos kismamák azon boldog mosolyát, ami már hetek óta ott bujkált a szemében, a szája sarkában: Igen, édesanya leszek! Mosolyogtam mikor elolvastam, felidéztem a saját várandósságom, őszintén együtt örültem velük. A blogbejegyzés végén olvasható, hogy idézni csak szó szerint és engedéllyel lehet. Na persze, majd tiszteletben is tartják… Tegnap már olyan gusztustalan, kiforgató módon megírt cikkeket olvastam róla, amit bármilyen újság (pl.: egy Metropol) nem tudom, hogy engedhet meg magának! Hogy az X-faktor beépített show elemeként fogant a baba és hasonló rémségek, nem tudom miért jó beszennyezni más örömét?! Bár amilyennek Nórit és Palit megismertem, az ő örömüket biztos nem lehet, olyan rég várták az angyalkájukat, hogy most semmi sem rombolhatja a boldogságukat!
A tanulság mindenesetre az, hogy nem ártana időnként használni a fejünket és a szívünket, mielőtt ítélünk, ha már muszáj… Az öröm legyen öröm (+), a gyász, pedig gyász(-), ne keverjük a kettőt.