Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága

Marjorie Chappel:

Sérült emberek boldogsága

Áldott, aki türelmesen 

Meghallgatja nehézkes szavunkat, 

Mert így rájövünk, hogy 

Ha kitartóak vagyunk, 

Meg tudjuk értetni magunkat. 

Áldott, aki nem szégyell 

Nyilvánosan mutatkozni velünk, 

És nem törődik a ránk bámuló 

Idegenekkel, 

Mert társaságban 

Mennyei megkönnyebbülés az 

Életünk. 

Áldott, aki soha sem siettet, 

És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a 

Munkát kezünkből, hogy megcsinálja helyettünk, 

Mert sokszor csak időre van szükségünk 

Nem segítségre. 

Áldott, aki mellettünk áll, 

Amikor valami újba kezdünk, 

Mert számára a hibáink eltörpülnek 

Az eredményeink mellett. 

Áldott, aki a segítségünket kéri, 

Mert a legnagyobb szükségünk arra van, 

Hogy szükség legyen ránk. 

Áldott, aki mindezen cselekedeteivel 

Bizonyítja számunkra, 

Hogy nem sorvadt izomzatunk, 

Nem a sérült idegrendszerünk tesz 

Minket egyénivé, 

Hanem énünk, melyet Isten adott, 

És amelyből semmi gyöngeség 

Nem von le semmit.

Áldottak mindazok, akik tudják, 

Hogy én is ember vagyok, 

És nem várják el tőlem, hogy szentként 

Viselkedjem, 

Csak azért, mert sérültnek születtem. 

Áldottak mindazok, 

Akik kérés nélkül is megértenek minket 

Áldottak mindazok, akik elfelejtik 

Testem tökéletlenségét, 

És csak a lelkemet látják.

Áldottak mindazok, akik teljes 

Embernek látnak, 

Egyedülinek és egésznek 

És nem csak egy roncsnak, 

A Teremtő tévedésének. 

Áldottak mindazok, akik olyannak 

Szeretnek, 

Amilyen vagyok, 

És nem gondolnak arra, 

Hogy milyen lehettem volna.

És áldottak az én barátaim, 

Akiktől függök, 

Mert ők az én életem tartalma 

És öröme.