Vedd úgy, hogy meghívtalak egy kávéra, s amíg Te két kezed a csészén melengetve szürcsölőd a fekete nedűt, én mesélek neked... Hétköznapi és életsztorik, gondolatok, érzések avagy ilyen a világ kb. 1 méteres magasságból. :)
Bevallom, jelenlegi életritmusom szerint kerekesszékesként, két állásban és a család mellett sokszor úgy vagyok a házimunkával, mint macska a kád vízzel...Ritkán jön rám a takaríthatnék, de akkor tornádóként söprök végig a lakáson és Sanyi csak pislog: honnan van ennyi energiám? Nincs...épp ezért kell valami rendszer ebbe az egész háztartás rémálomba. Találtam is egyet a neten, ma belevágok! Drukkoljatok! :)
Zűrös időszak áll mögöttem, sokáig nem írtam, de már hiányzott. Tényleg! Sok olyan dolog történt, amiről itt nem beszélhetek, meg aztán nem akarom se magamat, se mást bántani… ugyanakkor félre értés ne essék „ nem is hirdetem, hogy mennyire cukkancs ari megértő vagyok....”. Próbálom rendbe tenni az
életem, összeszedni az apró darabkákat, hogy újra egy nagy egészet
alkothassanak. És kinek tetszik, kinek nem újra a pozitívat próbálom meglátni a
dolgokban.
Ma végre befejeztem egy könyv elolvasását és ez nagy örömmel tölt el.
Mostanában nem jellemző, hogy az utolsó oldalig jutok egy olvasmányban, de ez a
mű talán azért fogott meg, mert annyira aktuális nálam.
„Szeretem az Életet és az Élet is szeret engem.” – egyszerű mantra, de nagyon
hatékony.
Louise L. Hay egy 86 éves hihetetlen életvidám, tudatos gondolkodású és önmagát
folyamatosan fejlesztő hölgy, aki ismeri a módját annak, hogyan tehetjük örömtelibbé
a hétköznapi életet.
„Gondolj olyan gondolatokat,
amelyektől jól érzed magad,
hozz olyan döntéseket,
amelyektől jól érzed magad,
és tégy olyan lépéseket,
amelyektől jól érzed magad!”
Sablonosnak tűnhet, de valójában nem az, s a könyvben számos történettel
illusztrálja, hogy a módszer működik, persze nem könnyű és első sorban
elhatározás kérdése, egy szkeptikusnak hiába mesélsz, ha (még) nem nyitott a
változásra… Mindenesetre nekem most segített ez a könyv. Van egy email fiókom (javarészt hírlevelek, oktató- és információs anyagok számára), amit régóta elhanyagoltam, de ma rendet raktam benne.
3879 olvasatlan levelem sötétlett kíméletlenül a beérkező üzenetek között. Hosszas leválogatás után 589-re szűkítettem a listát és ezeket el is szándékozom olvasni! :) A megmaradt levelek nagy része spirituális illetve pénzügyi önfejlesztő. Lehet, hogy butaságnak hangzik, de már régóta halogattam ezeket a dolgokat és most kifejezetten megkönnyebbültem, hogy némi rendet és átláthatóságot csempésztem, ebbe a fiókba. Kis lépésekben, de haladok... Drukkoljatok! :)
A félévvel ez előtti sztori folytatása... November óta levelezik Sanyi, hogy függesszék fel a rokkant járadékát (mivel anyagi okokból ő maradt otthon a kicsivel és amellett nem kaphat GyED-et), 3 hónapig csak azért is kiutalták, millió x szóltunk, most vissza kell fizetni (szerencsére félre tettük), de a járadékot nem felfüggesztették, hanem törölték!!!!!!!!!! A legújabb rendszer szerint nincs törvényes mód a felfüggesztésre... Ennek ellenére nem tájékoztattak és nem kérdezték meg mit választunk. Törölték. Szóval újra kell majd igényelni, és végig kell menni az összes procedúrán kb. félév múlva, ami újabb megalázó időhúzás, vizsgálatok, papírmunka.. És ha újabb babánk lesz? Kezdődik előröl? Újra kérdem, ha valaki gyereket vállal akkor attól meggyógyul vagy feláll a kerekesszékből??? Ha két ép embernek fogyatékkal élő gyereke születik mindenféle támogatást kap, de ha két kerekesszékesnek ép gyereke születik, mindent megvonnak... Röhejes ez a hercehurca bürokrácia, ez az idióta hozzá nem értés! Szánalom ez az ország, kormány, minden!
Tegnap este Sándorommal részt vettünk a Daazo.com – Friss Hús elnevezésű rövidfilmfesztiválján, a program még ma is tart, érdemes rá ellátogatni. A helyszín a Toldi mozi (V. ker., Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.) kerekesszékesek számára akadálymentes, mosdó van, és a korsó csapolt sör fél ezerért bevihető a terembe... Mi az első két blokkot láttuk, ezekről írok most villám gondolatokat és alatta az értékelést, ami persze teljesen szubjektív: 1. BLOKK MÁRCIUS 28. 19:30
Szabó Szonja: Turiszt – tipikus magyar romantikus vígjáték Elek Ferivel a főszerepben. Színében, hangulatában S.O.S. Szerelem, Csak szex és más semmi stílusú film, simán elképzelhető lenne másfél órás verzióban a csetlő-botló bankrablópár és a kínai szerelmesek kalandozása. **** Erdélyi Dániel: 103 szerda – időugrálás (visszafelé) film- és történelmi korszakok röpke bemutatásával, férfi és nő örök harcai, menni vagy maradni? – ez itt a kérdés. *** Gazdag Péter: Jó reggelt – erősen megnyomott „j”-vel, szerelmi négyszög ki-kivel és főleg miért? Percről percre változó logikával és lehetséges végkifejlettel. Thriller szagú szórakoztatás. **** Nagy Dénes: Lágy Eső – erős idegzetű (és/vagy gyomrú) nem mainstream rajongóknak. Zseniálisan kivitelezett naturalista film, mely amatőr színészek ellenére önmagában is megállja a helyét, ugyanakkor tömegfogyasztásra, pláne egy „átlagos” mozi elé kísérőfilmnek nem alkalmas. Hangulat, csak annyit mondok: Taxidermia. Ui.: A kritikusok el lesznek ájulva tőle, remekül analizálható mű, rövidfilm kategóriában szakdolgozat téma gyanús. **** Marcell Wrochna: Stoppos – 6 perces, könnyű, szerethető, humoros, magyaros (de végre pozitív értelemben) és hát a traktor, az mindent visz! ***** 2. BLOKK MÁRCIUS 28. 21:00 Cristi Grosan: Együtt – durva csattanó óvatos bevállalása, a film ott ér véget, ahol kezdődhetne: Ádám és Juli, a testvérpár gyermekével… ***
Bouandel Doraya: Kanapé – történet egy színes bútordarab városnéző túrájáról, persze nem a saját lábán megy: bosszúból eltulajdonítják. Nagyon szerethető, fogyasztható, fiatalos pimaszsággal, humorral tarkított sitcom (vígjáték sorozat) epizódja lehetne. Nem mondani akar, hanem szórakoztatni. ***** Kovács Claudia: Mélylevegő – modern kishableány történet, némi horroros beütéssel, sok víz alatti jelenettel és a befogadó szerint szabadon választható végkimenetellel. *** Dombrovszky Linda: Harmadnapon – a blokk nehéz filmje. A tékozló fiú esete nőkre hangolva, profi színészekkel, meggyőző 70-es évekbeli képvilággal, néhol túl sok Bogányi zongorajátékkal. Szerethető, szétszedhető, mély értelmű, ugyanakkor tipikus Közép-Európai komorság. *****
Nagypál Orsi: Körforgalom – édes-bús sztori a munkás férfiról, aki nem szerette a feleségét, ám annál jobban Ninának becézett GPS-ét és az általa vélt szabadságát. **** A vetítések után kötetlen beszélgetés volt az alkotókkal, Gyenge Zsolt kritikus moderálásában. Minden filmet ízekre szedtünk, kicsit már-már újra a főiskolán éreztem magam, főként, hogy az egyik ex-oktatónk, Stőhr Lóránt is eljött a fesztiválra. A tegnap tanulsága: mindig öltözz csinosan, mert sosem tudhatod, mikor kapsz egy váratlan randi meghívást munka utánra... Izgalmas este! Utótanulság: ha másnap dolgozol, ne hajnali fél 2-kor ess haza, mert a 4órával későbbi kelés, fájdalmasan érint majd... persze egyszer-egyszer túlélhető. :) Sajnálom, hogy a mai vetítésre nem jutok ki, pedig több film izgalmasnak ígérkezik(az Én is téged, nagyon-t tuti megszerzem valahonnan!) : Előzetesek ITT! 3. BLOKK MÁRCIUS 29. 18:00 Vizkeleti Dani: Szörnyetegek Csuja László: A dugulás Szőcs Petra: A kivégzés Szabó Szonja: Prágai hétvége Tóth Barnabás: Újratervezés 4. BLOKK MÁRCIUS 29. 19:30 Oláh Kata: End Désy-Móray: Valaki vacsorára Papp Gábor Zsigmond: Én is téged, nagyon Dyga Zsombor: Dramaturg Tanács Lafka Dávid: Dumatúra 5. BLOKK MÁRCIUS 29. 21:00 Török Ferenc: Brigád Arányi Vanda - Oláh Judit: Loop Schwechtje Mihály: A pingvinkonstrukció Harmi Gábor: Grimasz Nagypál Orsi: Kispárizs Lakos Nóra: Nagyanyám köldöke Friss Hús vetítésen, mozijeggyel kedvezményesen Daazo táskát is lehet venni, benne a gyönyörű World of Shorts magazin szabadon választott számával. Aki eljut ma a Toldiba, 600Ft/blokk a program, szerintem megéri!
A hétvégém nagyon élménydúsra sikerült. Szombat délután a fogvacogtató hideg ellenére rávettem magam és némi tekeréssel meg 1 busz+villamos megoldással ellátogattam az idei ELLE Fashion Showra, a Millenárisra. Mikor megérkeztem, Vanda épp kint levegőzött. Lelkesen elmesélte mi történt eddig, majd ha bemegyek, mit hol találok: van kávé, parfüm, víz, Somersby… Szépen sorba jártam mindent. „A divat mindenkié.” A két napos rendezvény, filmvetítések és divatbemutatók egész sora ezzel a szlogennel és szellemiséggel a hazai esélyegyenlőség egy mérföldkövévé vált, hiszen az ép modellek mellett fogyatékkal élő modellek is bemutatták egy-egy exkluzív kollekció darabját. A fogyatékkal élő (Down- szindrómás, hallás- vagy mozgássérült) lányok az ELLE Fashion Show 2013 kifutóján teljes egyenlőséget élvezhettek, sőt a tapsokból ítélve állíthatom, nagyobb elismerésnek örvendhettek, mint a többi mosolytalan, csontsovány modell... Büszke voltam rájuk! :)
Középen a kerekes székes lányok: Varga Kata (Miss Colours Hungary 2012 Királynő), Vasas Vanda ((Miss Colours Hungary 2013 Királynő), Molnár Marietta (Miss Colours Hungary 2012 2. udvarhölgy) Kata adta a tőle megszokott „femme fatale”-t, Vanda kék tornádóként pördült végig a kifutón, Marietta ruhájáról pedig egy kifejezés jutott eszembe: Lady Abszint. :) Abszint: magas alkohol tartalmú ital, hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik.
Abban a szerencsében volt részem, hogy a kifutó legelejénél foglalhattam helyet Dancsielával és Fenyvesi Zolival. Mindent tökéletesen láttunk. Király Tamás bemutatójának végén az utolsó modell leugrott a színpadról, s a csokor vörös rózsát Dancsinak és nekem adta, mi kacsintással megköszöntük, s az istenien illatozó virágot „pofátlanul” megtartottuk. (A show után odajött egy nő, milyen jó nekünk, nem gondolta, hogy pont nekünk adja, ő azt hitte a fiú szétszórja majd a csokrot, s akkor ő is kap…- tévedett. Ha nem ilyen stílusban szól, talán még adtam is volna belőle.) Időközben megérkezett Betti (neki adtam rózsát), s onnantól szegény Zolinak vége volt, mert minden ruhát és modellt kíméletlenül megkritizáltunk a kifutón. De hát ilyenek vagyunk mi nők, minden elismerésem neki, hogy kibírt minket… :) Két bemutató közt Dancsival kimentünk levegőzni, mikor is egy elegáns, kalapos úr odajött hozzánk, s úgy lepuszilt minket, hogy csak pislogtunk… közvetlenül elkezdte magyarázni, mint ezer éves barátoknak, hogy előző nap lemondta egy modell és parázott, hogy pótolja majd, de végül megoldódott. Mikor elment, kérdőn néztem Dancsira: - Te ismered? - Nem én… - utóbb kiderült ő volt Király Tamás.
Rózsaszálak :) - photo by Fenyvesi Zoli
Párizsban jártunk... ;)
A nagy sztori a kék autó… Két nappal a rendezvény előtt azt álmodtam, hogy nyertem a családnak egy kék személyautót, olyat, amibe belefér a két kerekesszék és a babakocsi (még álmomban is kombin gondolkodom). Mikor szombaton begurultam a rendezvényre megláttam! A Volvo egyik modelljével és két host fiúval lehetett fényképezkedni. Mondtam, én csak a kocsival akarok közös képet… Elmeséltem a fotós srácnak mit álmodtam, ő meg azt mondta, pont két napja fotózott egy nyereményautó átadást. Sajna nem én voltam. Hazafelé megmenekültem a hidegtől, mert Betti és kedves párja felajánlották, hogy hazavisznek, azóta is hálás vagyok! :)
Kék Volvo
Másnap nem úsztuk meg a hideget Sanyimmal… Pedig a tervezettől eltérően, laza 2órás csúszással elindultunk a Gardenexpora, amire még a hét közepén nyertem jegyet. Mikor nem kis bolyongás után végre megérkeztünk a Sportaréna jegypénztárához, nem találták a nevünket… teli hólyaggal és kockásra fagyva, enyhe ideglelés, végül meglett a jegy és bejutottunk a melegbe (amivel a bejutás előtt épp kifele jövő angyalhugim, Szandi bíztatott)! Maga a Gardenexpo kisebb csalódás volt először, de a grill bemutatók és egyéb kóstolók sokat javítottak az összképen. Különböző mézeket nyalogattunk és bio- zöld búzafűlét szürcsöltünk. Cseh János séf pl: kovászos uborkás, hideg sülpaprika-levest, majd joghurtban pácolt grillen sütött csirkemellet kínált friss salátával. Mindkettő mennyei volt! Egy másik standnál kacsamellet és sárgarépát kóstoltunk, s megtudtuk mi az a szuvidolás (sous vide) : magyarul vákuum alatt) egy professzionális főzési metódus, amely oxigénmentes környezetben, pontos hőmérséklet-ellenőrzés mellett csökkenti az oxidációt és megnöveli a fogyaszthatóságot a baktériumok szaporodásának megakadályozása által. Az eredmény egy tökéletes állagú, ízű és minőségű étel. A 8 literes gépet akciósan 116.000 Ft-ért vásárolhatták meg az érdeklődők. A Gardenexpo látogatói morálja nyüzsgős, és valahogy kellemetlenül feszült volt. A sok szép kerti bútort, növényt, díszburkolatot, szökőkutat, csobogót, világítást, medencét, grill- vagy épp sportfelszerelést látva talán túl sokan ráébredtek, hogy bőven van még hova fejlődni, s hogy a szomszéd fűje még mindig zöldebb…
Olyan világban élünk, ahol az embereket az EGO és a „gyorsan többet, jobbat” elv irányítja. Nagyon sokan hajszolják a társadalom által felállított mércét: a szépséget, a pénzt és a sikert. Ez egyfajta örök telhetetlenséget eredményez, nehezen érezzük jól magunkat a bőrünkben, tisztelet a kivételnek. A probléma az, hogy ezek a negatív berögződések, elvárások már egészen kis korban megmérgezik a gyerekeket. Amerikai filmek tipikus példája erre az iskolai színdarab. Ők aztán mindent bevetnek az egyenlőség nevében (hogy senki se érezze magát kirekesztettnek, ha nem szerepel, bár pont ettől paradox) akár statiszta fákat vagy 8 csápú polipot is belekomponálnak egy karácsonyi színdarabba. Észre sem veszik, hogy ezzel mennyire a leértékelés mocsarába lehet taszítani valakit, akinek még nincs kifejlett énképe, önértékelése. A másik példa persze az, amikor valakire a képzelt vagy kevésbé valós képességei ellenére fontosabb szerepet osztanak. Az egyik többre hívatott, a másik (még) nem áll kész a feladatra. A (be)tanító felelőssége ezt felismerni és helyén kezelni még akkor is, ha mindenkinek van favoritja. Ha nem egyszeri, hanem „évados” a játék, akkor különösen.
7-8. osztályos lehettem mikor előadtunk (talán farsangkor) egy igazi jelmezes színdarabot. Mivel járni már akkor sem tudtam, elég adott volt, hogy rám osztják az egyik főszerepet: Mária Teréziát, hiszen ő végig ült a trónon. A szereptanulás könnyen ment, mert előtte évekig szavalóversenyekre jártam, verseléssel legtöbbször dobogós helyet értem el, s prózában első voltam. Mária Teréziával sem lett volna semmi gond, a szöveget jól megtanultam, ám az előadás napján furcsa dolog történt. Javítson ki, aki jobban emlékszik, én azonban úgy, hogy nem volt jelmezes próba és mikor élesben ment a dolog teljesen megfagytam. Rám került a (csárdás?)ruha, fűző, nagyszoknya, korona, minden ami kell, és én el kezdtem átérezni a szerepet, s - bár nekem óráknak tűnt – másodpercekig azon agyaltam, hogy is kéne viselkednem: milyen a jó uralkodó, hogy legyek tekintélyes, de ne túl komoly vagy szigorú, elegáns és nőies, de ne egy felfújt hólyag… Egy gyereknek, kamasznak még van az a képessége, hogy tud az „itt és most”-ban élni, tehát ha valamit elront kvázi úgy érzi vége a világnak. Furcsa reszketés jött rám (talán lámpaláz?) és pánik vihogást próbáltam visszafojtani… a vége az lett, hogy mikor meg kellett volna szólalnom, először nem tudtam, majd a tökéletesen betanult szövegemben minden „r” hangot „j” hangra cseréltem. (Soha előtte, sem utána nem raccsoltam!) Mindenki, még az utánam következő is lefagyott! Máig sem tudom a miértjét, hogy én a nagydumás, a szavalóversenyek állandó szereplője, ennyire ne tudjak értelmesen megszólalni. Talán nem voltam elég érett egy uralkodói szerepre, csak belekényszerítettek, mert úgy gondolták ez a nekem való, hiszen jól beszélek és úgyis ülök, nekem meg imponált az egész… Nem voltam kész rá, és a tanárok hiába próbáltak súgni, velem együtt beégtek. Még jó, hogy egy tornateremnyi rokonság, szülők igen elfogult közönség. :) A történtek ellenére azt gondolom, minden hiba azért van, hogy tanuljunk belőle és a gyerekek felé is ezt kéne kommunikálni. Mindegy a szerep, büszkének kell rá lenni, hogy ő is élvezni tudja a játékot. Azt tanácsolnám: ha valaki csak statiszta fának vagy oda nem illő polipnak állít be egy karácsonyi színdarabba, akkor tegyél meg mindent azért, hogy a lehető legjobbat hozd ki az adott színjáték, adott szerepéből, mert ha elég ügyes és lelkes vagy lehet, hogy legközelebb már udvari bolond vagy birka lehetsz a jászol mellett, s onnan már csak egy ugrás a kis Jézus (főleg, ha az előző szereplő eltolja), de az is lehet, hogy mellékszereplőként sokkal maradandóbbat nyújthatsz az embereknek. Gondold végig: mit veszthetsz, miért lennél ettől kevesebb vagy rosszabb? A szeretteid ugyanúgy fognak szeretni, ugyanazok a dolgok várnak otthon, ugyanazok a barátaid, semmi sem változik. Ha kiemelkedőt nyújtasz, igen, kaphatsz többet: tapsot, hírnevet, elismerést. Ezek jól eső dolgok, de ha nem kapod meg, attól nem vagy értéktelenebb, nem vagy kevesebb! Lehet, hogy nem te voltál Mária, de garantáltan mindenki elgondolkodott azon, hogy mit keres az a kis polip a darabban és ez sokkal érdekesebb és maradandóbb, mint egy sokadik Mária… minél többet játszol szívvel-lélekkel, annál könnyebben megy, s nem az eredmény, hanem a játék öröme számít majd. Ha mindenkinek így tálalnák a dolgokat talán több mosoly lenne az arcokon. Én így szeretném nevelni Mimát.
Kedves Angyalkáim! Engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljak egy hétvégi programot: a Miss Colours Hungary 2013 kerekesszékes szépségverseny döntőjét! :) Időpont: 2013. március 9. (szombat) 19h Helyszín: Larus Étterem és Rendezvényközpont 1124 Budapest, Csörsz utca 18/b A estén én is részt veszek majd és a döntős lányokkal, s remélhetőleg fergeteges hangulatot tudunk majd teremteni a hetek óta gyakorolt táncokkal, melyeket nappali és estélyi ruhában adunk elő! A jegyek bevételéből a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetét támogatjuk, gyermek kerekesszékek felajánlásával! Jegyek kizárólag interneten rendelhetőek: http://www.misscolours.com/jegyrendeles A rendezvényről bővebben a honlapon és itt: Super csajok a Super Mokkában Fotózás Nánási Pállal Mindenkinek, aki el tud jönni és jelenlétével támogatja a Pető intézetes gyerekeket előre is nagyon köszönöm! Szép napot!
Tegnap volt a Miss Colours Hungary 2013 kerekesszékes szépségverseny felkészülési időszakának második
legizgalmasabb napja. A Nánási stúdióban fotózás, interjút adtunk a TV2-Aktív
c. műsorának és Kossuth rádiónak, valamint leforgattuk a bemutatkozó
filmjeinket. A nap reggel 8-tól este 8-ig komoly műszakot jelentett, de minden
percét élveztem!
Reggel, mikor megérkeztem Gizuska nagy örömmel fogadott, Pityu a gentlevizsla,
később úgyszintén. Szinte már otthon éreztem magam.
Kucsera csapata készítette el a hajunkat, a Douglas mesterei pedig a
sminkünket. Szegény Mártinak sok dolga volt velem, mert belement valami a bal
szemembe, amit sokáig nem is láttunk, hogy mi, és konkrét a fél sminkem
lesírtam…újra kellett mázolni.
A fotózás Palkóval ismét fantasztikus volt, ha lehet még oldottabban tudtunk
dolgozni, hiszen már tudtuk mit várhatunk a másiktól. Izgalmas pózokat
találtunk ki és szerencsére saját ruhában is fotóztunk, ami megkönnyítette a
nőcisebb képek elkészítését. Kíváncsi voltam mit tud még kihozni belőlem a
múltkor fotózás után, de bizton állíthatom nem semmit… ;)
Megmutatott egy képet menet közben (remélem megkapjuk), minden álszerénység nélkül
baromi dögös kép!
A fotózás másik fele a közös nappali viseletben profil kép készítés volt.
Mindkét fotótípushoz a Schoeffel Ház gyöngy ékszereit kaptuk kölcsön, a március
9-i döntőn is az ő ékszereiket fogjuk viselni.
Egy magamfajta lánynak furcsaérzés a
kezében tartani valamit, ami olyan értékes, mint a vidéki családi ház, amit
évek óta próbálnak a szülei eladni… Már pedig az a gyöngysor, ami tegnap a
fotózáson ékesített, nem kevesebb, mint 510.000€ - ba kerül. Félelmetes… de leginkább az, hogy az első
3 másodperc után teljesen természetesen tudtam viselni a tahiti és csendes
óceáni gyöngyökből fűzött nyakéket. Reni a Schoeffel Ház képviseletében
minden titokba beavatott minket kíváncsiskodó döntősöket. Mesélt a gyöngyök
fajtáiról, méretéről, színeiről, származási helyéről. A 15-20mm drágaságokat
egy-egy kagyló (méretét tekintve kisebb malomkerék ill. a kerekesszékünk
kerékátmérője) legalább 3-5 évig „alkotja” magában. Egy gyöngy úgy keletkezik,
hogy egy idegen test behatol a kagyló belsejébe és a kagyló védekező
mechanizmusa körbezárja az idegen testet, egyidejűleg gyöngyházréteggel vonja
be. A gyöngy valójában a természet csodája és minden gyöngy színére a kagyló
héjának színéből lehet következtetni. A fotózáson általam viselt nyakék két
gyöngyfajtából tevődött össze:
Előfordulási helye Ausztrália északi partvidéke,
Indonézia, valamint a Fülöp szigetek vonulata. Színe a tiszta fehértől, a krémen, a lágy rózsaszínen és az
ezüstszürkén át egészen a mézszínű aranysárgáig terjed, amely utóbbi iránt
rendkívüli az érdeklődés. Nagysága elérheti a 20 mm-t is. Ebből a méretű
gyöngyszemekből összeválogatott Schoeffel Gyöngycolliernek befektetési értéke van.
Tahiti tenyésztett gyöngy “A sötét titokzatos és csábító”
Előfordulási helye Francia Polinézia és a Csendes-óceán
déli lagúnái. Színe az ezüstszürkétől a mély feketéig, a pávatoll minden színében ragyog. A legritkább és
legértékesebb színtónus a feketészöld. Nagysága 15 mm-ig terjed. Színvilágának
titokzatossága miatt külön egzotikum.
A szünetekben sokat beszélgettünk a lányokkal, Katával és
Andrissal a werk fotósunkkal. A forgatás előtt befutott Pataki Zita is:
imádnivaló, közvetlen személyiség. Berni és Babett is sokat segített nekünk
majd a nap közepén életmentő forró fornettivel és ásványvízzel leptek meg
minket. Köszönjük!
A nap egyetlen negatív pontja az volt, hogy begyulladt a szemem, s mint utóbb kiderült beszakadt a lágy kontaktlencsém széle, este alig bírtam kivenni. Mindent összevetve azonban nagyon élveztem a napot, bármikor megismételném!
Mi kinyitjuk a kapukat, ja, hogy a lépcsőkön nem jutsz fel? A Te bajod!
Levél a rendszernek, avagy a sztori:
Tisztelt Központ!
2012 novemberében jelentkeztünk a TÁMOP-os képzésre, ahol 90 órás nyelvtanfolyamot lehetett "nyerni", férjem, Oláh Sándor, barátnőm Hruskó Erika és én angolra pályáztunk, el is mentünk becsülettel szintfelmérőt írni. Bekerültünk a programba. A budapesti, XI.kerületi Katedrába szerettünk volna menni, mert mindhárman kerekes székkel közlekedünk és a Bartók Béla úton akadálymentes az oktatási helyszín. Az központi informatikai rendszert december elején nyitották meg, ekkor kellett regisztrálni, ám a Katedra tanfolyamai csak tegnap du.2-től voltak elérhetők. 14:05-kor léptem be a rendszerbe, s meglepve tapasztaltam, hogy csak az angol tanfolyamot kitették a XIV. kerületi helyszínre, ami kerekesszékkel nem megközelíthető... Gyors újratervezés mi maradt: a bonyolult időbeosztások és helyszínek kimazsolázása után, heti 3x2 óra (h,sz,p) svéd vagy heti 1x6 óra (szo) japán? (Jelzem ekkor már a csoport létszám minden nyelvnél 12/12 volt, de valamiért azt hittem visszafele számlálódik...Tévedtem!) Hiába döntöttünk végül a japán mellett, mindenről lemaradtunk. Más nyelviskolánál, nem találtunk akadálymentes helyszínt , de már egyébként is teltház van.
Kérdésem: mi ilyenkor a teendő? Kárba vész a támogatás? Lehetséges, hogy valamilyen informatikai hiba folytán kerültek fel a rendszerbe alapból telítetten a nyelvtanfolyamok?
Várom válaszukat!
Üdvözlettel:
Oláh-Koppány Andrea
Hát kíváncsi leszek a válaszra, ha megjön bemásolom.
Azóta egyébként még egy kerekes székes ismerősöm, Szeres Judit is ugyanígy járt.
Íme a válasz (14:14-kor), még nincs veszve minden...
Tisztelt Oláh-Koppány Andrea!
Köszönjük, hogy érdeklődésével megtisztelte intézményünket!
A HIR-ben valóban legutóbb február 5-én kerültek feltöltésre újabb képzések, ám a képzések kínálatának bővülése folyamatosan várható a projekt teljes időszaka alatt, ugyanis a projekt keretén belül max. 2014. augusztus 31-ig lezáruló képzésekre lehetséges a jelentkezés.
További segítségnyújtás végett javasoljuk, hogy a lakóhelyéhez legközelebb eső eMagyarország ponton dolgozó eTanácsadót legyen szíves felkeresni. Az eTanácsadók listája az alábbi oldalról érhető el:
Az előzményeket egy régebbi bejegyzésben
leírtam, jöjjenek most hát az „utózmányok”.
Szombat reggel megtudtam, hogy beválogattak a legjobb 16-ba. Vasárnap 10.20-ra
voltam hivatalos kötetlen beszélgetésre a zsűrihez, a Larus étterem és
rendezvényközpontba.
Bár az ébresztőt 8-ra állítottam, már hajnali 4-kor kipattant a szemem,
képtelen voltam vissza aludni. Nem éreztem magam idegesnek, de bosszantott,
hogy nem alszom. Végül 7 körül elbóbiskoltam… Fél 8-kor megszólalt a mobilom:
Varga-Tarr Sándor, a rendezvény projektigazgatója hívott, hogy nem jeleztem
vissza, hogy megyek-e… ééééééén??? Postafordultával! Mondtam mindenképp ott
leszek a megbeszélt időre… na ki késett? Persze, hogy én!
Miután Emmáztam kicsit, szépen
előkészültem, felöltöztem, megkávéztam, beszenvedtem a kontaktlencsét, már csak
a smink volt hátra, a sminkes szütyőm viszont nem volt sehol, Sándorom valahova
nagyon eltette mikor kiürítette a kis szekrényt. A fél család a piros, műbőr
tolltartó méretű tasit kereste, de nem volt sehol. Eredetileg 9-kor akartam
indulni, mondván másfél óra alatt csak kiérünk Zsebivel, hát ezt buktuk. Átszaladtam
a szomszéd lánytól kölcsön kérni valami cuccot, pillaspirált, bármit, mert óne
natur azért mégse mehetek (bár megnéztem volna a zsűri arcát…)! Szerencsére
Móni minden félét kölcsön adott, a merész vasárnap hajnali 8.55-ös becsengetésem
ellenére! :) Gyors make up és rohanás!
A 7-es buszról leszállva az orrunk előtt ment el az alacsony 212-es, az
egyetlen busz, ami elvisz a Larushoz. Majd 40 percet vártunk a következőre, és
akkora hóeséses szélvihar volt, hogy Zsebi időnként szinte sárkányt eregetett,
ahogy fogta a kerekesszékem… (ezzel beismertem, hogy addigra már igencsak
sárkányos hangulatba voltam, de közbe nevettem is, mert Sándorom kölcsönkért
kabátjában – kapucnis – úgy néztem ki mint egy michlen babával ötvözött jedi
lovag, aki két kézzel kapaszkodik a csuklyájába, hogy bevédje a frizuráját és a
sminkjét…)
A kiírt időpontban nem jött alacsony, így hívtam egy taxit és úgy voltam vele,
amelyik előbb jön, azzal megyünk… a busz nyert! Felhívtam Varga-Tarr Sándort,
hogy csúszni fogunk (milyen szerencse, hogy reggel hívott, így meg volt a
száma), aki biztosított, hogy semmi baj, a lényeg, hogy épségben megérkezzünk.
Megérkeztünk, majd rövid felfrissülés után
máris mentem a zsűri elé, ahol először nekem kedvesen kezembe nyomták a
mikrofont, hogy 'beszéljél ebbe, hogy a sajtó is hallja'.. Zsűri előtted,
sajtósok mögötted, kamerás,fotós jobbra balra = kocsonya effektus, szívdobogás,
pirosító nem kellett... Záporozó kérdések, szájszárazság, narancslé, Civil
rádió interjú, ásványvíz, szép lányok, érdeklődő zsűri, ismerős és ismeretlen
arcok... De végig mosolyogtam, élveztem! 24h belül kiderül bent leszek-e a
best8-ban! :-)
Sikerült mosolyt csalnom az arcokra :)
Ez volt a rövid verzió, a hosszabban
azonban meg kell említsem, hogy minden nagyon profin zajlott és mindenki
kiemelkedően kedves volt: a szervezőkön keresztül a zsűrin át egészen az
étterem személyzetéig. Az interjún a kezdeti mikrofon láz után feloldódtam és
már a hangom sem remegett, amit Kazány Tibor meg is említett, egyébként az ő és
a tavalyi királynő, Kata, meleg, barátságos mosolya sokat segített a lazulásban.
Orosz Barbi pedig fantasztikusan nőies, kiemelkedően érdeklődő és pozitív értelemben kíváncsi. Kérdésükre
elmondtam, hogy számomra ebben a versenyben kiemelkedően fontos az
akadálymentesítés ügye és külön misszióm kerekes székesként a nőiesség
felvállalása és hogy másokat is erre buzdítok. A zsűri férfi tagja is roppant
barátságosan viselkedtek, és igazán mindenkiből megpróbálták a legjobbat
kihozni a rövid beszélgetések alatt.
A csücsökben szemlélődve meghallgattam a többi versenyzőt is...
Én az egészet kb. úgy fogtam fel, mint egy állásinterjút (hiszen mégis csak
követeket keresnek), ugyanakkor tagadhatatlanul meg volt a buli feeling is.
Érdekelt az egész verseny belső világa, ezért miután lehiggadtam a kezdeti adrenalin sokkból, interjúztam Viktorral a Civil
rádióból (akiről nem mellesleg kiderült, hogy egy mesterünk volt a rádiós
tanfolyamon), mindenkivel külön beszélgettem egy kicsit. Nagyon érdekes
tapasztalat volt. A lányok közt akadt, akit személyesen ismertem, akadt, akit
közösségi oldalról, volt akinek új élmény és volt, aki már tavaly is a legjobb
8 közt vetélkedett, sőt most a barátnőjét promótálta az idei versenybe… A sérültségi
fokozatok elég vegyesnek bizonyultak, ám minden jelentkező aktív kerekes székkel
közlekedett, vidékről és a fővárosból egyaránt érkeztek a megmérettetésre.
Igazán kíváncsi vagyok ki lesz, az a szerencsés 8, aki tovább jut a döntőbe,
remélem a próbákról, mint bennfentes én is „tudósíthatok” majd… ;)
Új infó (11.20) : Miss Colours Hungary 2013 – bekerültem a best 8-ba :) A legjobb fényképes összefoglaló a válogatóról a rollinginbudapest.com-on!
A videóért köszönet a Közéleti Gazdaság Krónikának! :)
Mint oly sokan mások, én sem szeretek vérvételre járni, de néha muszáj... Mivel a váróban, mindig csupa morcos és nyűgős ember ül a sorára várva, sokszor már előre sajnálom a vérvételes nővéreket, ezért bevált szokásommá vált, hogy valamivel feldobom a hangulatot: egy mosoly, kedves megjegyzés vagy legalábbis kicsit elterelem a figyelmet. Ma begördültem hát a helységbe és miközben szúrtak, azt kértem az őszes hajú, de kedves, "hello kitty" zoknis nővértől, hogy mondjon valami szépet, mire ő: Japán cseresznyefa! Elképzeltem hát, beszéltünk róla pár szót, s már nem is fájt annyira, mi több olyan ügyesen szúrt, hogy nyoma is alig van. Nem tudom a nővér nevét,de az ő tiszteletére ma japán cseresznyefásra változtatom az arckönyvös hátterem! :)
„A Power Plate csökkenti az edzéshez szükséges időt, ugyanakkor az izmokat úgy
stimulálja, hogy nő a sovány izom tömege.
A forradalmian új edzési tecnológia harmonikus rezgéseket közvetít a testbe,
melyekkel az izmok természetes reflexív összehúzódásokat váltja ki,
másodpercenként 25-50 alkalommal, megmozgatva akár az izmok 98%-át, míg a
hagyományos edzőtermi gépek csak 60%-ot dolgoztatnak!” Többször meséltem már, hogy
november óta járok Power Plate edzésre és nagyon élvezem!
Én a Kiss János Alt. utcai Base-Power Platebe járok, ahol Csuka Joli a személyi
edzőm, (akit imádok – és nem, ettől a kijelentéstől nem várok könnyebb edzést! :)
) mellette előbb Enikő, majd múlt héttől Attila a segéderő. Mindhárman nagyon
kreatívak, ami a 30 másodperces gyakorlatok kitalálását illeti… Az első 2-3
alkalommal ún. állapot felmérést csináltunk, hogy mi az, amit meg tudok
csinálni, így kerekes székesként. Először csak a különböző pozíciókban a lábam tettem
a „platóra” és élveztem, hogy bizsereg, de volt, hogy át kellett rá ülnöm, na
ez már egy kombinált élmény… ;)
Viccet félre téve a magas rezgés szám olyan mélyizmokat is képes
megtornáztatni, mint a hüvely ill. végbél izmok, aminek erősítése akár a szülés
utáni regenerálódást, illetve pl.: az inkontinencia megelőzését segíti. A
későbbiek folyamán inkább nem közvetlenül a platóra, hanem az arra tett óriás
labdára ültem, így a lábemeléses gyakorlatokat egyensúlyozással kombináltuk
(kézzel kapaszkodtam).
Enikővel "labdázunk"
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy
kapaszkodva még meg tudok állni, így megrogyasztott térddel szintén nagyon jól
ki tudja tornáztatni a PP az izmaimat, a rezgés egész a nyakam aljáig „fel tud
szaladni”.
Kerekes székből kitűnő nyújtó és erősítő gyakorlatokat lehet
csinálni, akár kis labdával vagy gumiszalaggal.
A Power Plate edzés közben a rezgés
maga, minden izmot megmozgat, de egyben ki is könnyít, utána én csak felfrissüléssel
kevert jóleső fáradtságot éreztem, esetleg enyhe izomlázat illetve még egy
ideig farkas éhséget és „hangyafutkosást”. Olyan ez, mint amikor az ember
sokáig hintázik, majd kiszáll a hintából, de a ringatózás feelingje megmarad.
(Azokon a napokon, mikor PP-zek általában egypózban végig alszom az éjszakát…
:)
Egyre több gyakorlatot meg tudok csinálni és a régieket egyre jobban, ez nagyon
doppingol, legszívesebben minden nap edzenék!
Nagyon kevés az a személy (pl.: várandósok, rákos betegek), aki nem
használhatja a Power Platet. Bevallom először én is szkeptikus voltam, hogy mit
lehet egy ilyen géppel kezdeni így mozgássérültként, főleg sok év kihagyás
után, de nagyon pozitívan csalódtam és ma már bátran és szívből ajánlom
mindenkinek, aki teheti próbálja ki! Garantálom, hogy beleszeret majd, mint én!
J
„Kaptam egy sugallatot, hogy induljak a Miss Colours Hungary 2013 kerekesszékes szépségversenyen... Már tavaly is többen kiposztolták nekem (ami egyébként nagyon jól esett), bár magamtól eszembe se jutott volna. Akkor elblicceltem, hiszen pont a verseny napjára, febr.27-re voltam kiírva Emma Flórával, így lazán mondhattam, hogy inkább meghagyom másoknak a lehetőséget... :) Idén ismét megtaláltak a versennyel, és bevallom elgondolkoztatott. Nem a magamutogatás, hanem a felvállalás lehetősége miatt, mert fontosnak tartom, hogy minél többen felvállaljuk, hogy igen, lehet így élni és nem csak boldog emberként, hanem NŐként, ráadásul a szerepvállalással újra ráirányíthatjuk a figyelmet a még mindig gyerekcipőben totyogó akadálymentesítés fontosságára! Ugyanakkor megnéztem a tavalyi versenyzőket, a többség balesetis és mint tudjuk én nem az vagyok, ráadásul a gerincferdülésem se javít az összhatáson...nem tudom lenne-e így esélyem... mit gondoltok?” – tettem fel a kérdést az arckönyvös ismerőseimnek. A sugallat idén - többek között – Kepes Ágitól, a Kepes Hostess vezetőjétől érkezett, aki ugyebár egész nap szép külsejű, intelligens, jó modorú emberekkel foglalkozik, s ha ő meglátott bennem valamit, azért az imponáló – nem is kicsit. Legnagyobb meglepetésemre rövid időn belül több mint 45 hozzászólás érkezett!
Hát bevallom éjfél körül mikor elolvastam a hozzászólásokat, nagyon jól esett főleg olyanoktól, akikkel már nagyon rég találkoztam, mégis bővebben elmondták a véleményüket! Külön mosolyt csalt az arcomra, hogy életem majdnem minden szakkaszából megtalált most valaki: általánostól a középiskolán át, a fősuliig, barátok, iskolatársak, tanárok, mentorok és angyalok a műhelyből! Amikor kiírtam a posztot nem gondoltam, hogy ennyien reagálnak majd rá, őszintén meghat a kedvesség és ez a hatalmas belém vetett bizalom, amivel óriási energiát adtatok a rajthoz! Ezek után úgy érzem kötelességem "lobogót ragadni" (ahogy Bendegúz barátom írta). Drukkoljatok ez után is! Puszi
