Egy napos hétvége: rántottás tortilla és Angyalműhely dedikálás

Ebben az évben akad még kettő. A két napos hétvégék is sokszor rövidnek tűnnek, de az egy napos szinte semmi (főleg 6 nap meló után) meg sem érzed… Nyilván sokat számít ki mit dolgozik.

A szabad vasárnap Sándorom jóvoltából egy isteni reggelivel – kávéval és tortillába tekert lágyra, szinte folyósra sütött, hagymás-kolbászos rántottával – indult. Szerencsés feleség vagyok! :)
A délelőtt kötelező házimunkával és egy gyors, Sparos bevásárlással telt, délután pedig baráti találkozónk volt az Alleeban és részt vettünk életünk első dedikálással egybekötött könyvbemutatóján. Nagy élmény volt Mimának is, nekem is. 5 órától a Libriben, Törköly Erika és Ördög Nóri lelkesen mesélt az Angyalműhely c. könyv születésének történetéről. Mimát az elején nagyon lekötötte Erika hangja, amikor a mikrofonba beszélt, s tátott szájjal ült az ölemben, majd a kezdeti kíváncsiság után, megszokva a hangerőt a maga nyolc hónapos módján tovább játszott Macilánnyal és Kupak úrral… időként azért bele-bele szólt az eseményekbe. :)
A könyv egyébként személyes és más angyalok történetei mellett két programtervet is rejt egyedül illetve párkapcsolatban élők számára, valamint egy egyedi kóddal ellátott könyvjelzőt is tartalmaz, a kód pedig kulcs az Angyalműhely honlap titkaihoz.

A bemutató után kígyózó sorokban jöttek az emberek dedikáltatni, egy vagy két könyvüket: fiatalabb és idősebb hölgyek, gyermek után vágyó, gyermeket váró és gyermeket hozó nők, férfiak, akik elkísérték a párjukat vagy épp titokban jöttek, hogy a kedvesüket lepjék meg a pecséttel is hitelesített példánnyal. Mi a sor végére maradtunk, nem tolakodtam előre, igaz kerekesszékkel nem is tudtam volna feljutni a dobogóra, de jó volt ez így. A lányok a végén odajöttek hozzánk, aláírtak, fotózkodtunk, megszeretgették Mimát, aki hatalmas mosolyt dobott Erikának, de Nóri kezében is láthatóan jól érezte magát.

Mosolyok

Mindenképp szeretném valahogy az angyalok munkáját segíteni, így a közös ötletelés után úgy döntöttem tovább fejlesztem a titok lufit, s a Karácsonyi Spiriten ezt az ajándékot viszem az onkológia kis betegeinek. Remélem, mosolyt csalhatok ezzel az ő arcukra is! :)

Ja, és belekezdtem én is a 30 napos programba, ami így katartikus módon a Karácsonyi Spirittel fog befejeződni... izgulok! :)

http://www.angyalmuhely.hu/profil/Sugi

Média a’la carte – a véleményem

Hajnalban nagyon nehezen keltem, az ágy szinte kérlelt: maradj még! Sajnos nem tehettem. A nap kíméletlenül elindult. Emma szerencsére jókedvűen ébredt, ez nekem is megkönnyítette a reggelt. Már öt kis fogacskája van kint, de az ötödik még alig látszik, így ha mosolyog, olyan mint egy egérke, igazi cukormókus! :)

Már jó ideje nem nagyon nézek tévét, ha mégis, akkor valami könnyed vígjátéksorozatot vagy főzőműsort a TVpaprikán. A hírekről általában az interneten értesülök, próbálom kizárni a negatív dolgokat az életemből. A Sandy hurrikánon kívül két nagyobb hír jutott el hozzám, szerintem mindkettő rosszul tálalva, ha úgy tetszik bulvár a’la carte…

Miután kedvenc taxisom – Mr.69- kilépett a dobókockások kötelékéből, viszonylag kevés beszélgetőtársam maradt az utakon… Ma a nagypapajelölt hozott, s munkába jövet szóba került a két hír. Az egyik mi más, mint a Szita Bence ügy. Mint az ismeretes, a 11 éves kisfiút nevelőapja élettársa, két hajléktalan segítségével az erdőbe csalta, majd szerelemféltés okán (s mert a kisfiú nem jött ki a nő hasonlókorú gyerekével) brutálisan meggyilkoltatta. A kisfiút eltűntként jelentették be, majd megtalálták… Kisgyermekes anyaként felkaptam a fejem a hírre és az interneten végignéztem a vasárnap exkluzívan adott interjút HP Frizbijében. 35perc.

  
Végignéztem, de valahogy nekem nem volt kerek. A facebookon persze ömlöttek a „Szita Bence emlékére” és a „megdöglessz, te büdös r…” típusú bejegyzések, mindenhol az állítólagos tettesnő arca kiposztolva… A taxissal azt beszéltük, hogy lehet, hogy mi vagyunk fordítva bekötve, de biztos nem tudnánk ilyen higgadtan, összeszedett, kerek mondatokban nyilatkozni (és nem egy helyen) egy vagy-két nappal az után, hogy megtudjuk az esetet, mi több látjuk a holttestet. Az apa (nem vérszerinti, de hivatalos gyám) időnként könnyek nélkül beleborul a tenyerébe, a lány tip-top hajjal, sminkkel, körmökkel folyamatosan kiveszi a szót apja szájából, pörög, mondja, látszik, hogy nem lámpalázas, élvezi az interjút…s akkor csikar ki egy könnycseppet, mikor a hullaház kerül szóba. Nem vagyok sírós típus én sem, de hogy egy ilyen eset után, kialvatlan, kibőgött, karikás lenne a szemem, amit még profi sminkes se rak helyre, az tuti. A műsor végén HP felajánl egy nagyobb összeget és arra biztatja a nézőket, hogy támogassák anyagilag a családot. MIÉRT?
Nem attól kerültek rossz anyagi helyzetbe (ha egyáltalán abban vannak), hogy Bencét – Isten nyugosztalja- megölték! Miért kell nyerészkedni egy ilyen tragédiából? Ezzel majd, hogy nem azt sugalljuk, tedd placcra a tragédiát és nem lesznek anyagi gondjaid… Most végig kampányolják az összes csatornát. Fura és nem szimpatikus.

forrás: http://www.nanasi.hu/fotnapl/2012/11/7/hello-baby.html

A másik hír Ördög Nóri és Nánási Pali öröme: végre babát várnak! A média hetek óta forgatja nyárson témát, végül Nóra szerdán az Angyalműhely blogon, saját szavaival, boldogságban úszva bejelentette, kvázi hivatalossá tette a hírt, hogy évekig tartó próbálkozás után végre várandós. Természetes módon ki akarta várni a kritikus első három hónapot mielőtt végképp megengedheti magának az állapotos kismamák azon boldog mosolyát, ami már hetek óta ott bujkált a szemében, a szája sarkában: Igen, édesanya leszek! Mosolyogtam mikor elolvastam, felidéztem a saját várandósságom, őszintén együtt örültem velük. A blogbejegyzés végén olvasható, hogy idézni csak szó szerint és engedéllyel lehet. Na persze, majd tiszteletben is tartják… Tegnap már olyan gusztustalan, kiforgató módon megírt cikkeket olvastam róla, amit bármilyen újság (pl.: egy Metropol) nem tudom, hogy engedhet meg magának! Hogy az X-faktor beépített show elemeként fogant a baba és hasonló rémségek, nem tudom miért jó beszennyezni más örömét?! Bár amilyennek Nórit és Palit megismertem, az ő örömüket biztos nem lehet, olyan rég várták az angyalkájukat, hogy most semmi sem rombolhatja a boldogságukat!
A tanulság mindenesetre az, hogy nem ártana időnként használni a fejünket és a szívünket, mielőtt ítélünk, ha már muszáj… Az öröm legyen öröm (+), a gyász, pedig gyász(-), ne keverjük a kettőt.

A zebra és a ló esete…

„Ha patadobogást hallasz, lovakra gondolj, ne zebrára!”

Biztosan ti is éreztétek már úgy, hogy valami nem kerek, semmi se sikerül, az élet nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, bezzeg másoknak… néha olyan mintha más élné az életünket, s mindig egy lépéssel előttünk járna: tenné, amit mi szeretnénk, úgy néz ki, ahogy mi szeretnénk, sikeres, gazdag, vékony, csinos, népszerű, amit akar, kér azt meg kapja, mindenki szereti, ismeri, keresi a társaságát stb. Nos, ő a zebra.
Hogy zebra vagy ló vagy-e, a környezetedben lévők és a saját magad megítélésén múlik.

Évekig tartó feladat volt számomra megtanulni, hogy ne akarjak zebra lenni és elfogadjam azt, hogy én bizony ló vagyok. Sosem irigy voltam a zebrákra, csak olyan szerettem volna lenni. Néha-néha még előbukkan az érzés, főként akkor, ha egy zebrához hasonlítgatnak. Ösztönösen kibújik az arra hajlamos emberből (mint belőlem is) a versenyszellem és kicsit újra szeretnék zebrához hasonlítani (persze mindig koppanok,de hamar helyre rázódom). Miért is akar az ember zebra lenni?

Mert a zebráról azt mondják különleges, mindenki szereti, felkapottabb, jobban vigyáznak, odafigyelnek rá, mert kevés van belőle. Épp ezért, ha a zebra „feladja a szabadságát” és állatkertbe költözik,ahol naponta emberek százai, ezrei csodálhatják, minden igényét kielégítik, mindent szükségest megkap miközben semmit sem csinál csak létezik és éli a csíkos patások legelésző életét.
A ló ezzel szemben hétköznapi állat, szinte közömbös, látszatra nincs benne annyi különleges, mint a zebrában. De gondoljunk csak bele mélyebben, milyen sokféle is lehet egy ló! Vannak versenylovak, élsportolók, hátaslovak, munkás- kocsilovak, fogatlovak, tenyészlovak. Vannak sport-, póló- és vadászpónik. Vannak vad és háziasított lovak. Létezik meleg-, hideg- és nemesvérű ló, színük szerint: fekete, pej, sárga, palomino, albínó, deres (almás deres, fecskederes stb.), szürke, tarka (párductarka, sárgatarka, pejtarka stb.)…míg a zebra „csak” fekete-fehér csíkos (igaz nincs két egyforma csíkozás).  A maga nemében a ló, - akár az ember - ezer módon különleges, mégis ha azt mondod ló, egy hétköznapi, egyszerű állatra gondolsz… bezzeg a zebra! És máris összehasonlítasz, (fel)értékelsz. Így vagyunk az emberekkel is. Zebrából kevesebb van, viszont szem előtt, ezért minden, ami vele történik vagy ha bántják, vadásszák nagyobb port kavar, mint ha a szomszéd kikötözve halálra veri a lovát…Persze ennyire nem szeretnék azonosulni se lóval, se zebrával…
Azzal is tisztában vagyok, hogy zebrának is, lónak is születni kell. Egy így van jól. A valóságban mindkettőnek ugyanúgy lelke van, csak mi kategorizálunk.

Minden esetre átértékeltem a helyzetemet és tulajdonképp büszke vagyok a „lóságomra”, mert ha kevésbé szem előtt és egyszerűbb vagyok, vagy mások több lépéssel is járnak előttem, hasznosabb, teljesebb és boldogabb életet élhetek, mint az aki zebraként tetszeleg (pedig valójában az is csak egy lóféle).

És ha ez az egész kicsit sületlennek tűnik, az azért lehet, mert hajnali fél négy óta fent vagyok, irgalmatlan hányingerrel, de inkább ilyen metaforák jöjjenek ki belőlem, mint valami más… :)

Tarot - húztam három lapot

Remélem bejön... :)

Stressz out

Áprilisban egy nagyon érdekes előadáson vettem részt, ahol a fő téma a stressz volt. Mit is nevezünk ma stressznek?
A szó eredeti jelentése: nyomás, feszültség. Mai értelemben: környezeti hatásokra az emberben létrejövő állandósult feszültség vagy tartósan fennálló idegesség.
A mai embernek számos stresszforrása van (leginkább saját maga), de azon a rendezvényen az egyik előadó – ha jól emlékszem Tonk Emil – azt mondta, hogy a feszültség nagyját az idő és a hely közötti távolság adja. Hely alatt elvégzendő feladatot is érthetünk tehát ha pl.: reggel elalszom és akár csak 15 perces csúszásba kerül is a napi teendők sora, már feszültség keletkezik, mert úgy érzem nem vagyok a megfelelő időben a megfelelő helyen ergo frusztrálódom. Én például így vagyok ezzel, ha időre megyek valahova,de az orrom előtt suhan el az alacsonypadlós busz, s míg mások vígan felszállnak a következő járatra, nekem akár fél órát, órát is kell várnom... Ebben az állapotban máshogy reagálok szituációkra, emberekre, akik az esetlegesen negatív reakcióimra szintén másképp reagálnak, és kész a láncreakció… Ez egy előre átgondolt napi terv segítségével nagyjából megelőzhető, ha pontos időhatárokat szabunk magunknak, de épp csak annyira tesszük sűrűvé a „menetrendünket”, hogy ha csúszunk is meg tudjuk bocsájtani magunknak, ezzel némi rugalmasságot csempészve a napi rutinba. A kulcsszavak tehát: a tervezés, időhatárok, megbocsájtás.

Emma Flóra születése előtti hónapban bukkantam rá az újságosnál a Pozitív Gondolkodás magazinra, azóta mindig megveszem. Nagyon hasznos, új irányokat mutató tanulmányok, hosszabb, rövidebb írások találhatók benne, szívből ajánlom mindazoknak, akik egy kicsit már szeretnének elszakadni a bulvár világtól és valami értelmesebb olvasnivalóra vágynak! A szkeptikusoknak üzenem, nem kell megijedni, nem egy újabb spirituális hókuszpókusz, de az tény, hogy csak akkor lelsz benne örömöt, ha nem előre fújjogva és direkt negatívan lapozol bele a magazinba… Ha szomorú vagy az nem baj, engem már többször felvidított, felvillanyozott! :)

A mostani számot tegnap kaptam ajándékba Sándoromtól, és nagyon megörültem neki. Elhatároztam, hogy találomra ütöm fel: Kerner Tibor – A mentőcsapat című írásánál váltak szét a lapok. Szívem szerint bemásolnám a cikket, de nem akarok szerzői jogokat vagy más hosszadalmas munkáját (mert egy jó cikk megírása kemény munka, ez saját tapasztalat) megsérteni. Úgy gondolom azonban, ha a stresszkezeléshez adott tíz tippet(a magazinban bővebben ki van fejtve, ezért is érdemes elolvasni) leírom, az még nem bánt senkit, mert a nagyját amúgy is ösztönösen alkalmazzuk! :)

1.Kontrolláld negatív érzelmeidet!
2. Tartsd magasan az energiaszintedet!
3. Bocsáss meg mindenkinek! (Senki sem elég erős, hogy a múlt, jelen, jövő problémáit cipelje!)
4. Tanulj meg lazítani! (Ha nem tudsz, írd be a napi teendők listájába! :)
5. Legyél toleráns!
6. Legyél B típusú személyiség! (Bevallom, én AB-s vagyok… ;)
7. Mértékkel használj élénkítő szereket!
8. Tartsd távol magad a stresszhordozóktól! (Ez pl.: családon belül nehezen megoldható…)
9. Alakíts ki minőségi emberi kapcsolatokat!
10. Legyenek felemelő, pozitív élményeid!

Senki sem fog megmenteni, mert a mentőcsapat TE magad vagy! Minden hozzáállás kérdése.

(www.kernertraining.hu)

Ti melyeket ismeritek, alkalmazzátok?

Tízmilliószoros nap - teremts!

Ma van az évben az utolsó tízmilliószoros nap! A gondolatoknak ilyenkor hatványozottan teremtő ereje van, szóval tessék csupa pozitív, szépre, jóra gondolni!

Én tegnap kinyomtattam egy weboldalról valamit, de a "buta" nyomtató külön lapra nyomta ki a fejlécet és egy idézetet, kvázi levélpapírt gyártott. Valamiért éreztem, hogy nem akarom kidobni és ma jelen időben írtam rá egy levelet magamnak, arról, amit szeretnék, de úgy fogalmaztam meg mintha már teljesült is volna... Leírni is élvezet volt! Amikor félhangosan felolvastam magamnak beleborzongtam, valami kellemes bizsergés (és hit) járt át. Mosolyogtam!

Ha gondoljátok próbáljátok ki Ti is, még nem késő!

Székelyhídi Ági asztrológus ezt írta a közösségi oldalára - nekem nagyon tetszik:

Szép az Élet, és REND van világunkban!!!

Hagyom magam: falevél vagyok a sors folyójában...

Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága

Marjorie Chappel:

Sérült emberek boldogsága

Áldott, aki türelmesen 

Meghallgatja nehézkes szavunkat, 

Mert így rájövünk, hogy 

Ha kitartóak vagyunk, 

Meg tudjuk értetni magunkat. 

Áldott, aki nem szégyell 

Nyilvánosan mutatkozni velünk, 

És nem törődik a ránk bámuló 

Idegenekkel, 

Mert társaságban 

Mennyei megkönnyebbülés az 

Életünk. 

Áldott, aki soha sem siettet, 

És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a 

Munkát kezünkből, hogy megcsinálja helyettünk, 

Mert sokszor csak időre van szükségünk 

Nem segítségre. 

Áldott, aki mellettünk áll, 

Amikor valami újba kezdünk, 

Mert számára a hibáink eltörpülnek 

Az eredményeink mellett. 

Áldott, aki a segítségünket kéri, 

Mert a legnagyobb szükségünk arra van, 

Hogy szükség legyen ránk. 

Áldott, aki mindezen cselekedeteivel 

Bizonyítja számunkra, 

Hogy nem sorvadt izomzatunk, 

Nem a sérült idegrendszerünk tesz 

Minket egyénivé, 

Hanem énünk, melyet Isten adott, 

És amelyből semmi gyöngeség 

Nem von le semmit.

Áldottak mindazok, akik tudják, 

Hogy én is ember vagyok, 

És nem várják el tőlem, hogy szentként 

Viselkedjem, 

Csak azért, mert sérültnek születtem. 

Áldottak mindazok, 

Akik kérés nélkül is megértenek minket 

Áldottak mindazok, akik elfelejtik 

Testem tökéletlenségét, 

És csak a lelkemet látják.

Áldottak mindazok, akik teljes 

Embernek látnak, 

Egyedülinek és egésznek 

És nem csak egy roncsnak, 

A Teremtő tévedésének. 

Áldottak mindazok, akik olyannak 

Szeretnek, 

Amilyen vagyok, 

És nem gondolnak arra, 

Hogy milyen lehettem volna.

És áldottak az én barátaim, 

Akiktől függök, 

Mert ők az én életem tartalma 

És öröme.

A jó szülő...

Bár magyarul nincs a neten ez a rész, de szavak nélkül is érthető... 

A Született feleségek c. sorozat világhírnevének köszönhetően eljutott arra a szintre, amit úgy hívunk: népnevelés. Ez a " Mi lett volna ha... " című részből (6/11) egy-egy jelenet, érdemes végig nézni, elég példamutató!

Sajnos, azt a részt nem találtam meg, mikor hazaviszik a babát és később gyógytornász tornáztatja, miközben szegény persze ordít, a szülők pedig elborzadnak... De a folytatás üzenete egyértelmű!

Ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Újabb érdekesség...
1997-ben a Mattel piacra dobta Barbie legújabb barátját ill. barátnőjét a kerekes székes Becky-t... ám közel sem aratott akkora sikert , mint az új lifttel felszerelt babaház...


És íme egy újabb korai integrációs kísérlet az amerikai játékgyárosoktól...

Szinte látom magam előtt amint az amerikai gyerekek járókeretes vagy hallókészülékes babát kérnek a Télapótól... Mindenesetre a jóindulat a fontos.

Angyalműhely – élménybeszámoló: varázspulcsi, angyalszárnyak és sok-sok szeretet

Alig vártam már, hogy elmeséljem az élményeimet, de először is megfogadtam magamnak, hogy a hosszú hétvégéket és az ünnepeket a családommal töltöm, másodszor időt akartam hagyni arra, hogy rendszerezhessem a gondolataimat. De most belevágok és elmesélem!

2012. októrber 31. reggel 9h

Kinyitotta kapuit az Angyalműhely a Nánási fotóstúdióban. Nekem szó szerint is el kellett húzni a hangár ajtaját, mert így könnyebb volt a bejutás. Amikor megérkeztem, pont egy versenytársnőm Judit állt a bejárat előtt, ő segített ki az autóból. Szegényt mindenki azzal fogadta – én is – hogy „jajj, de rekedt vagy, megfáztál? Jobbulást!”, pedig szimplán ilyen a hangja, mi több szinkron színészkedik is vele…
Odabent már várakozott egy-két lány, köztük Anikó is a Schwarzkopf harmadik nyertese, valamint a teljes angyalgárda Nórival és Erikával az élen.
Elővettem a titok-lufis dobozt és mindenki választhatott egyet. Az ötletemnek nagy sikere volt, mindenki azonnal fújni kezdett, s hamarosan mindenhol színes léggömbök gurultak, ekkor jött meg Szily Nóra. Azt hiszem sikerült még bulisabbá tenni a reggelt! A nap végéig tudtommal egy lufi se pukkadt ki, tehát mindenki később jutott az üzenethez. Hogy ki- mit szólt hozzá még nem tudom, mert csak Zsófi írta meg, hogy neki ez a kedvenc része a Micimackóban…

Miután mindenki megérkezett rövid köszöntő kíséretében pezsgővel koccintottunk és kezdetét vette az angyallá válás. Meghatározott órarend szerint a lányok körbejártak a specialisták keze alatt, mindenkinél kb. 1 órát töltve.
Az én menetrendem így alakult:

Szofrán Zsolt hajmágussal

Kezdtem Szofrán Zsolt hajszobrásznál, aki angyali-romantikus, göndör fürtöket varázsolt nekem, közben nagyon jól elbeszélgettünk. Amikor elmeséltem, hogy nekem a férfi fodrászokkal sokkal jobb tapasztalataim vannak, azt mondta ez azért lehet, mert egy nő – tudat alatt- sosem akarná saját magánál szebbé varázsolni a vendégét (tisztelet a kivételnek), míg egy férfi mindig arra törekszik, hogy a nő általa tündököljön, s még gyönyörűbbnek érezze magát. Ebben lehet valami.

A második órámat Szily Nóránál töltöttem. Bár csábító volt a nagy füles fotel és a bordó kanapé, inkább a székben maradtam. Borzasztóan sok mindenről esett szó, Nóra kiváló beszélgető és együtt gondolkodó partner. Úgy érzem őszintén érdeklődő személyiség, könnyű neki megnyílni. Beszélgettünk utakról, irányokról és, hogy ennyire összetett életszakaszban, mint az enyém vajon miért pont most jött rám az angyalkodás…

Szily Nóra lélekmentorral :)

Őszintén örülök annak, hogy a „két Nóra” kimondta és hirdeti azt, amit sok nő, köztük én is csak bűntudattal volt képes megfogalmazni magában: az énidő fontosságát.
Én leginkább most éreztem rá erre. Egy nő ezerféle szerepet tölt be, de legalábbis ANYA, FELESÉG, MUNKATÁRS, LÁNY(valaki gyermeke). Bár mindegyikben ott vagyok egy kicsit kezdem úgy érezni, hogy csak ÉN nem vagyok. Pedig az egészséges élethez ez nagyon fontos! Valami, amit kizárólag önmagamért teszek, nem azért, hogy megfeleljek az aktuális szerepnek, elvárásoknak, hanem hogy „töltődjek”. Esetemben ez nem egy wellness hétvége (bár azt se utasítanám el), inkább egy plusz aktív-hasznos tevékenység. Ha feltöltődöm boldogabb, energikusabb leszek, ez jó a családomnak, a munkatársaimnak, a környezetemnek. Pillangóhatás.  
Már csak a részleteket kell kidolgozni, de én hiszem: nincs lehetetlen, csak tehetetlen!
Elrepült az egy óra akár egy perc, s Laura őr(mester)angyal a mindent tudó időzsonglőr már kocogtatta is a vállam, hogy ideje tovább lépni…

Törköly Anita sminkbűvész - a csendes profi

A lelki töltődés után Törköly Anita kezei közt szépültem, s bár nem túl beszédes a leányzó gyönyörű szép sminket kaptam tőle. Folyton mosolyra állt a szám, főleg mikor a szemem sarkából időnként megpillantottam a jobbra-balra ívesen pattogó labda után nyargaló Pityut, Ördög Nóri szép nagyra nőtt vizsláját. Pityu jó házigazdaként puszival köszöntött, s hol a lopott pezsgős dugójával büszkélkedett, hol a lábamnál szunyókált…

Kepes Ágival gyakoroljuk a helyes női kézfogást

A külső megszépülés után Kepes Ági csoportosan vette kezelésbe megkopott etikett tudásunkat, s finoman restaurálgatta nőies viselkedésünk alapjait. Vicces képes, mondatok, szituációs játékok… Ágival nevettünk a legtöbbet. Nagyon élveztem!

Holdampf Linda mindent bevetett, hogy feldobja a stílusomat, de lehet nem vagyok egy X-Faktor alkat… ;) Számtalan felső után végül elém tett egy fehér trikót és egy horgolt pulcsit, amibe azonnal beleszerettem. Finom kiegészítőként egy vékony láncon függő üvegszívecskét és egy gyémánthatású karkötőt kaptam a fotózásra. Jól éreztem magam benne. Később a fotózás előtt súgta oda Nóri, hogy ez egy „varázspulóver”, nem értettem miért. Majd az orrom alá dugta az egy napja ropogósan megjelent Angyalműhely könyvet, aminek a borítóján Törköly Erika viseli ezt a pulcsit! Észre se vettem, pedig többször láttam már a képet, jó ómen!

Nánási Pál zseniális volt a fotózáson, cseppet se feszengtem mellette. Igaz kicsit megtúráztattam a kreatívitását, mikor a szabvány képek után kértem, hogy csináljunk valami extrémebbet, figurázzuk ki kicsit a helyzetet! Pali könnyen oldódott, azt hiszem neki sem volt zavarba ejtő a helyzet. Ezt utána meg is beszéltem vele, mert kíváncsi voltam, hogy érezte magát: először dolgozott kerekesszékessel… Pózoltatott: Fejed fel! Állad le! Vállad hátra! Lábad spicc!... A végén még valódi angyalszárnyakat is kaptam! :)

Holdampf Lindával, Nánási Pállal és Pityuval :)

Székelyhídi Ági csillagolvasóval

Ha volt egy kis időnk az élmény falra újságokból kivágott motiváló szavakat és képeket ragasztottunk vagy egymás kulisszáiba pillantottunk be pl.: mikor Alexandra popsiig érő haját, vállig rövidre vágták! Később Szandi a levágott lófarkával a kezében szaladgált vadító dívának öltözve... :) De akadt még egy-két extrém frizura… Érdekes volt látni, ahogy a nyolc lány/nő kívül-belül megújul.
Napközben vega ételeket ettünk, pezsgőt, gyümölcslevet és ásványvizet ittunk. Székelyhídi Ági asztrológustól, a múltam, s jövőm titkai mellett az „almafröccs” receptjét tanultam meg: két rész szűrt almalé, egy rész szénsavas víz. Érdemes kipróbálni! :)

Bár nem abban a nyereményjátékban vettem részt, de kipróbálhattam a helyszínre telepített Power Platet. Nagyon érdekes vibrációs kondigép, amely szinte minden izmot képes megmozgatni a rezgések segítségével. Hamarosan nyílik egy Power Plate stúdió a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában, én oda fogok járni edzeni Csuka Jolihoz! :)

Sokat beszélgettem a bázis angyalaival is. Verával mindketten kisgyermekes édesanyák és light cola-függők vagyunk, nagyon sok a közös témánk, bújós, kedves lány. Laura igazi izgő-mozgó rendfenntartó, lételeme a nyüzsi. Bár nem volt könnyű az időbeosztást tartani, egy kedves mosollyal mindenkit elnavigált és pozitív hozzáállásával a feladatot maximálisan megoldotta. :) Teljesen együtt éreztem vele, hiszen a nagy ability parkos rendezvényeken (múzeumok éjszakája, Sziget) csoport kísérőként ugyanilyen helyzetben voltam.
Laura és Vera nagyon közvetlenek és segítőkészek még egészen extrém helyzetek megoldásában is… ;) Lilla sajnos hamar elment, így őt nem sikerült annyira megismerni.

Angyalok közt: Laura és Vera angyalokkal

Az utolsó állomásom egy táplálkozási szakértőnél lett volna, de a ő a rendezvényre jövet autóbalesetet szenvedett. Szerencsére nem sérült meg,de a hátsó ülésen utazó kisgyereke sokkot kapott.. :(  Még így is vállalta a tanácsadást skype-on, de én úgy voltam vele, hogy az én órámat inkább neki adom, legyen a kicsivel, legyen a családjával. Így éreztem korrektnek, remélem jót tettem vele!

A nap végén egy rövid interjú után Nóri, Erika Angels’ Army-s, Szofrán Zsolt pedig Schwarzkopf-os ajándékokkal halmozott el, így csomagokkal és élményekkel telve tértem haza kis családomhoz!
Hihetetlen élménynap volt, nagyon jól éreztem magam, a szó legpozitívabb értelmében könnyű volt és jól esett Nőnek lenni! Még egyszer köszönöm mindenki támogatását! Új ötletekkel, megszépülve, tele inspirációval és tettvággyal indulok neki a novembernek! :)
Puszi Nektek!

Az én kisangyalom

Egy szívfájdalmam van, hogy nem sikerült egy nagy-nagy csoportképet csinálni a többi lánnyal, de hátha ezt még pótolhatjuk! ;)

Sandy és a remény

Egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, mert alig várom már a holnapi nyeremény-élménynapom, teli vagyok izgalommal, várakozással és reménnyel…
A másik szemem viszont sír, mert a világ másik felén újabb természeti katasztrófa sújtott le: a Sandy névre keresztelt hurrikán. Aggódom, mert New Yorkban nagyon kedves, közeli barátainkat sújtja épp ez a rettenet, s nem tudok róluk semmit. Valószínűleg a több ezer almalakóval egyetemben náluk sincs  se áram, se internet, de remélem, egészségileg jól vannak és elegendő élelmük van ezekre a nehéz napokra. Helyi magyar tudósítók azt mondják, az amerikaiak nagyon jól felkészítik az ilyen helyzetekre a lakosságot, s aki komolyan veszi és követi az utasításokat, óvintézkedéseket, az biztonságosan átvészelheti a katasztrófát. Ha minden rendben is megy, áram és net hiányában a helyieknek azonban borzasztó lehet az információ nélküli várakozás! Mélységesen együtt érzek!

Néhány kép a Sandy okozta károkról ITT!

Rengeteg hülyeség miatt bosszankodunk nap mint nap: hideg a hajnal, nagy a dugó a városban, nem elég meleg a kávé, kevés a pénz, az idő, elégedetlenek vagyunk országgal, kormánnyal… én azért most hálás vagyok, hogy nem egy olyan országban élek, ahol ilyen katasztrófák sújtják az embert (igaz, mindenkinek meg van a maga „Sandy-je”)…
Eddig csak az Angyalműhely élménynap miatt, de most már a barátaimért is dúdolom, hátha a(z összeadódó) pozitív energiának is van akkora ereje, mint egy hurrikánnak!  

Sokan gondolunk rátok Gabi, kitartást!

Angyalműhely – adok-kapok

Sokat gondolkodtam, azon, hogyan tudnám meghálálni a belém vetett bizalmat. Sütni sajnos most a rossz tűzhely miatt nincs lehetőségem, de mindenképpen valami személyeset akartam készíteni…a(n)gyaltam hát tovább… és 3 napja kb. hajnali 3-kor felültem az ágyban és megszületett az ötlet! :)

Tegnapelőtt megfogalmaztam az üzenetem, ami remélem, mindenkinek mosolyt csal majd az arcára és egy kis plusz pozitív energiát ad… Számítógépen írtam meg, mert ha kézzel tenném, olvashatatlan lenne. Tegnap beszereztem a lufikat, amibe a feltekercselt papírosokat rejtem, azóta már elkezdtem az „összeszerelést” is!

A titkos tekercsért azonban meg kell majd dolgozni, a játék lényege ugyanis, hogy a léggömb tulajdonosának fel kell azt fújnia, és ha a lufi elfáradt, netán magától kipukkadt, csak akkor jut hozzá és olvashatja el a meglepetés üzenetet! (Előre kipiszkálni nem ér! :)
Remélem sikerül majd örömöt okozni vele…

(A sors iróniája, hogy tegnap a városban több helyen osztogattak "Szép napot" feliratú lufikat, de nem baj, az enyém más lesz ;)
Az Angyalműhely minden résztvevőjének és közreműködőjének szánok egy ilyen titok lufit, de szívesen adok belőle bárkinek, aki szeretne! 
Na ki kér? :) 

Angyalműhely – készülődés

Kaptam egy kedves üzenetet, amit szeretnék veletek megosztani (remélem az illető sem bánja :) :

„Kedves Andrea! 
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Most már személyes üzenetet tudok küldeni Neked. 
Nagyon tetszett a nyereményjátékhoz csatolt bemutatkozód, olyannyira, hogy a szavazatom mellett, nagy kampányolásba kezdtem Teérted az én ismerőseim körében. Így végül is 44 ismerősöm like-olta a képet és a bemutatkozásodat. Nos, az lenne kérésem, hogy amennyiben sikerül Neked is megnyerned ezt a kényeztető napot (s remélem IGEN!! :)  ..), akkor megtennéd -e, hogy egy képet és pár sort küldenél -e nekem, hogy kitehessem az üzenőfalamra, mert mindegyikünk lelkesen szurkol Neked, s nagyon kíváncsiak a végeredményre is?! :)  S én személy szerint is nagyon örülnék Neki! 
Addig is kívánom, hogy álmaid valóra váljanak!! :) 
Jó egészséget és további szép napot kívánok Neked és családodnak! :)  „


Tegnap nem született bejegyzés, egyrészt az Ági nénivel történtek miatt, másrészt, mert próbáltam elterelni a gondolataimat. Az Angels’ Army csapata küldött két dokumentumot, egy táplálkozási anamnézist és egy regisztrációs űrlapot, amit kitöltve kellett visszaküldeni. Ezekkel foglalatoskodtam, s megpróbáltam a lehető legteljesebben, legőszintébben válaszolni az intim és a publikusabb kérdésekre is. Nem mondom, mire végeztem, felért egy mini önismereti kurzussal, vagy ahogy a „Nórák” emlegetik énidőztem… :)
Például ilyen kérdésekre kellett válaszolni:

A napjából mennyit töltesz (óra/nap):
- ülőmunkával:   a kerekesszék miatt napi 16-17óra
- könnyű fizikai munkával (pl. háztartási munkával): 1-2óra
- nehéz fizikai munkával: relatív… 
 
Szoktál-e intenzíven mozogni, illetve sportolni:
 alkalomszerűen. 
Mit és hányszor hetente:
Mennyi időn át egy alkalommal:
 rendszeresen.    
Mit és hányszor hetente:
Mennyi időn át egy alkalommal:
Egyéb: Régebben gyógytornára és lovagolni jártam, idő (oda-vissza út 2-3óra ott lenni 1) és pénz hiányában már nem. A kerekesszékes életmód önmagában sport… :)
Ha az intenzív mozgásba beleszámít a kisbabám ellátása (vagy a szex) akkor napi 4-5óra.

Előző diéták, étrendek (illetve táplálkozási szokások):
Pár éve a 90 napos diétát végig csináltam, jól ment (bár az első két hétben mindent és mindenkit meg akartam enni), ugyanezzel a diétával tavaly tavasszal a 6. napon összeestem és bevittek a kórházba, a szervezetem, az izmaim már nem bírták a drasztikus szénhidrát megvonást….

Káros szenvedélyek – cigaretta, alkohol:
Hétköznap napi 1 energia ital… Tudom, tudom, egyenes út a lyukas gyomorhoz…

Étrend célja – kérések, kérdések, egyéb felmerülő gondolatod:
Tisztában vagyok vele, hogy nem jól táplálkozom. De már nem szeretek enni. Pontosabban utálom, mikor a férjem vagy az anyám reggel azzal kezdi (mikor még a szemem se nyitottam ki) „Mit eszünk/együnk ma?”. Gyűlölök ezen agyalni, pláne azon, hogy miből csináljuk meg, milyen alapanyag van otthon, mi nincs, mire nincs már megint pénzem, pénzünk, főleg a hónap utolsó 10napján… A kisbabám rendszeresen és változatosan táplálkozik, korának megfelelően mindent eszik és természetes alapanyagokból. Ha evésről van szó inkább az ő igényeire fókuszálok. Furcsa, mert ugyanakkor érdekelnek az ételek, sokat nézünk főzőműsorokat.

Mi az, ami kikapcsol és feltölt energiával: 
A kislányom hajnali cuppogó hangja, mikor még épp csak ébredezik a kiságyban, de már ráhangolódik a reggeli evésre… egy jó könyv, egy nagy séta az őszi avarban, a blog írás, sütéssel-főzéssel egybekötött buli szervezés, és az örömszerzés minden legális formája :) : egy mosoly, egy  jó beszélgetés, az ha segíthetek másoknak vagy csak meghallgatom őket. Ha „kibonthatok” lelkeket, kapcsolatokat, új embereket ismerhetek meg, ha megmosolyogtatok valakit, ha csak szebbé teszem a napját avval, hogy mikor rám néz, átértékel dolgokat… ha nyithatok mások felé és ők is nyitnak felém. Ha kreatív lehetek, ha meglepetést készítek elő, ha álmodok, tervezek, megvalósítok…

Mi az a 3 gondolat, ami elsőként eszedbe jut Önmagadról:
Anya, Nő, Lány

Hogyan ébredsz – álmosan vagy frissen és energiával telve:
5.20-kor mikor hogy… legtöbbször fáradtan, aztán meghallom Emma Flórát ébredezni és ez lendületet ad a reggeli teendőkhöz: etetés, kis simi-puszi-nagyölelés, pár kedves gesztus a férjemhez is, majd készülődés munkába… 6.30-ra az irodában vagyok, ekkorra már kell a kávé vagy az energia ital... Az agyam gyakran előrébb van, mint a testem…

Jól érzed magad nőként, vagy úgy érzed a kiteljesedésedhez hiányzik valami. Ha igen – mi az?
Anya vagyok és feleség. Napi 8 (és fél) órában dolgozom, mint bárki más. Hálás vagyok, hogy van hol. Ahhoz azonban, hogy én Én lehessek, kellene valami plusz, ami  úgy érzem egy kreatív, segítő tevékenységben nyilvánulhatna meg. Szeretnék adni valamit az embereknek!

Milyen álmokat dédelgetsz, amiknek megvalósításában úgy érzed, hogy akadályokkal küzdesz?
Szeretnék egy második munkahelyet (nem feltétlen anyagi értelemben), ahol a fent említett módon teljesíthetném ki magam. Ugyanakkor szeretnék fizikailag is jelen lenni, aktívan tevékenykedni, segíteni másoknak! 

Mi az, amivel kapcsolatosan kételyek vannak benned?
Hajlandóak-e mások lehetőséget biztosítani nekem?
Szeretnék olyan mentorokat, ha úgy tetszik segítő angyalokat találni, akik mellett tanulhatok, fejlődhetek, hogy én is pozitív gondolkodásra ösztönözzek hullámvölgyben élő embereket és segíthessek majd azoknak, akik ezt szívesen fogadják tőlem.

(Az anyagi helyzetünket már nem mertem ide írni...) 

Ki az, aki a legjobban inspirál?
Nagyon sok ember. Elcsípett tettek,mondatok, gondolatok Diana hercegnőtől,Teréz anyától, Coco Chaneltől, az egyik őrangyalomtól vagy a zöldséges nénitől a boltban. A lényeg, hogy azonosulni lehessen a gondolattal vagy inkább magadba építeni.
Most leginkább Füles lufija a Micimackóból… majd elmesélem ;)

Miért jelentkeztél az Angyalműhelyre?
Egy ilyen csodával határos angyali napon, nem csak én töltődhetek fel, hanem általam a családom is, illetve a történetem és a majdani képek segítségével példát szeretnék mutatni azoknak a kerekesszékes lányoknak, akiknek talán még nincs elég bátorságuk vállalni a NŐiességüket!

Mi az, ami a leginkább érdekel programjaink közül?
Hát valahogy az egész nap hangulata összességében, az a pozitív energiabomba,amiben biztos vagyok, hogy részünk lesz. Ezen kívül hálás vagyok és örülök, hogy ennyi új embert megismerhetek! Minden egyes specialista érdekel, s remélem kölcsönösen tudunk majd egymásnak adni valamit…

Ördög Nórával és Törköly Erikával a múltkori Spiriten már személyesen is összeismerkedtem. Nóri nagyon pozitív benyomást tett rám: egész este figyelmes volt mindenkivel, lényével és viselkedésével nagyon szimpatikus volt nekem. Ráadásul kiemelkedően magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, hogy mást ne említsek, ha velem beszélt végig a szemembe nézett, mi több leguggolt, hogy egy szinten legyünk (ezt kevesen teszik meg!) Akkor este még Kepes Ágnes volt rám nagy hatással, nagyon lendületes személyiség, Erika pedig a mosolyával és a kisfiáról, Rubenről ejtett pár mondattal lopta be magát a szívembe. 
Nánási Pál és Törköly Anita munkásságát fotókról, Szily Nóráét pedig a képernyőről ismerem.
Mindnyájukkal nagyon várom már a személyes találkozást! Zizegek! :)