Sandy és a remény

Egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, mert alig várom már a holnapi nyeremény-élménynapom, teli vagyok izgalommal, várakozással és reménnyel…
A másik szemem viszont sír, mert a világ másik felén újabb természeti katasztrófa sújtott le: a Sandy névre keresztelt hurrikán. Aggódom, mert New Yorkban nagyon kedves, közeli barátainkat sújtja épp ez a rettenet, s nem tudok róluk semmit. Valószínűleg a több ezer almalakóval egyetemben náluk sincs  se áram, se internet, de remélem, egészségileg jól vannak és elegendő élelmük van ezekre a nehéz napokra. Helyi magyar tudósítók azt mondják, az amerikaiak nagyon jól felkészítik az ilyen helyzetekre a lakosságot, s aki komolyan veszi és követi az utasításokat, óvintézkedéseket, az biztonságosan átvészelheti a katasztrófát. Ha minden rendben is megy, áram és net hiányában a helyieknek azonban borzasztó lehet az információ nélküli várakozás! Mélységesen együtt érzek!

Néhány kép a Sandy okozta károkról ITT!

Rengeteg hülyeség miatt bosszankodunk nap mint nap: hideg a hajnal, nagy a dugó a városban, nem elég meleg a kávé, kevés a pénz, az idő, elégedetlenek vagyunk országgal, kormánnyal… én azért most hálás vagyok, hogy nem egy olyan országban élek, ahol ilyen katasztrófák sújtják az embert (igaz, mindenkinek meg van a maga „Sandy-je”)…
Eddig csak az Angyalműhely élménynap miatt, de most már a barátaimért is dúdolom, hátha a(z összeadódó) pozitív energiának is van akkora ereje, mint egy hurrikánnak!  

Sokan gondolunk rátok Gabi, kitartást!