Az én Angyalom

Íme a kis esszém az Angyal pályázatra, sajnos kicsúsztam a határidőből, de azért itt közzé teszem... :)

Egész életem során úgy éreztem körülvesznek az Angyalok. Szinte mindig volt mellettem valaki, aki fizikailag is megtestesítette számomra ezt a fogalmat: óvott, terelgetett a helyes útra vagy kinyitotta a szemem, szívem az új dolgok felé. Az Angyalok természetesen különböző életszakaszaimban váltották egymást, de volt aki hosszabb időre eltűnt, majd ismét felbukkant.  10 éve élek kerekes székesként, s szemlélem kb. 1 méteres magasságból a világot. Az egyik legkedvesebb Angyalom tavaly ment nyugdíjba. Tudtam, hogy távol kerülünk egymástól, félig-meddig elvesztését nagyon fájlaltam. Aztán csoda történt…  nem sokkal azután megtudtam, hogy babát várok! Mindenki aggódott a várandósságom és a szülés miatt, de én egy pillanatig sem kételkedtem magunkban, úgy éreztem megszállt valami: erős voltam, békés és magabiztos. Újra velem volt egy Angyal!
Ma már 7hónapos, egészséges kislányom Emma Flóra, egy olyan örökmosolygós, szeretetteljes kisangyal, aki szívem-lelkem minden rezdülését érti és érzi, tanít engem és én tanítom őt, vigyázunk egymásra. Amerre járunk vele először megbámulnak minket, de végül mosolyt és derűt csal az emberek arcára, békét és szeretetet ad, akár csak a földi Angyalok. Hiszem, hogy okkal jött közénk és felnőve egy olyan erős, magabiztos és boldog nő lesz belőle, aki szebbé, jobbá tudja tenni a világát. Ő az én Igazi Angyalom.  

Őszinte véleményeket várok! :)