Kedves Péntek!

Köszönöm, hogy ennyi kedves meglepetést tartogattál nekem így a hétvége előtt! :)

Ma mikor beértem az irodába (6:36) ez a kis csoda fogadott: kivirágzott az ablakom!

Aztán mikor felmentem a facebook oldalamra ezt találtam:

Fannit, egész kislány korától ismerem, egy nagyon kedves barátom egyszem tündérlánya! Imádolom!
Sorai igazán jól estek, már csak azért is, mert a  korabeliek nem igazán olvasnak ilyet...! Köszönöm szépen még egyszer és akár hiszed, akár nem tőled igazi dicséret, meghatottál! :)

Ezután beléptem a gmailembe, ahol ez a levél várt, amit Dóri engedélyével bemásolok:

Szia, Andi!

FB-on nem volt lehetőség a kapcsolatfelvételre, ezért a blogodról elindulva talált e-mail címre küldtem el levelem.

Azért csak félig ismeretlenül, mert tegnap a Spiriten már találkoztunk. Sőt nem csak akkor. Sajnálom, hogy nem mentem oda Hozzád az esemény után, de nagyon szerettem volna elmesélni valamit Neked. Néhány hete a párommal az Újbuda Tescoban voltunk és figyelmesek lettünk egy nagyon aranyos párra egy kisbabával. Persze ebben semmi különleges nem lenne, ha a szülők nem két kerekesszékből intézték valami hihetetlen profizmussal a bevásárlást és még a babakocsi tolására, a baba igazgatására is volt gondjuk.
Hatalmas erőt sugároztatok - egyre biztosabb vagyok benne, hogy Titeket láttunk a pároddal és a babáddal. Nagyon sokszor visszaemlékszem arra a képre.

Ami miatt még gondoltam, hogy írok az egy fajta bemutatkozás is. Jó ideje fotósként is tevékenykedem a 8 órás munkámon túl és a szívem legmelegebb csücskében a babafotózás és a családok fotózása lakik. Ha elfogadjátok tőlem meglepnélek Benneteket egy ilyennel. Nem szeretném, ha tolakodásnak vennétek, mert tényleg csak az öröm okozása a célom ezzel és cserébe semmit nem kérek.
A fotózást október végének - november elejének valamelyik hétvégéjén tudnám megejteni, és mindig otthoni környezetben végzem. Egyelőre nem adtam meg magam a stúdiós, steril babafotózásnak. Jobban szeretem a családdal együtt bemutatni a kicsit, ahogy a szülők viszonyulnak hozzá, a fogadtatást megörökíteni, amiben része van. Olyan képeket szeretek készíteni, amit ha megnéz majd nagyobb korában érezze tőlük a család melegét.

Gondolkozzatok el rajta, nekem nagy örömet okozna, ha megörökíthetnélek Benneteket és tényleg semmit nem kérek érte cserébe. Na jó, de. Két széles mosolyt.:)


Kedves Dóri!

Igen, kicsi a világ... valóban minket láttál az Újbuda Centerben! Viszonylag feltűnő jelenség vagyunk :)
Örülök, hogy neked sikerült meglátnod a "pillanatkép" pozitív oldalát! Általában az emberek igen vegyesen fogadják a látványunkat így Emma Flórával. Van akiről süt: "Úristen, mit csinálnak ezek...szegény gyerek", van aki mosolyog, elismerően néz,van aki csak érdekesnek talál két székest egy babakocsival, főleg, amikor vonatozunk: én tolom Emmát (Ő a mozdony :), a párom hátul kapaszkodik belénk - mi vagyunk a vagonok. Amellett, hogy intézzük az életünket - bevásárolunk, hivatalba, gyógyszertárba, szórakozni megyünk - a nyilvános megjelenésen túl, engem néha kifejezetten szórakoztat és egy fajta szellemi akadálymentesítésnek fogom fel az ilyen helyzeteket. Előfordult, hogy sétáltunk az Allee felé, szembejött egy feltűnően szép ruhába öltözött fiatal pár, kézen fogva sétáltak. A fiú elengedte a lány kezét és kikerekedett szemekkel, úgy fordult utánunk, hogy a lendületben majdnem orra bukott... Nagyon elmosolyodtam és kb. azt vártam, hogy előkapja a szuper okos telefonját és már posztol is minket a facéra, mint újbudai látványosság....

Apropó face, bejelöltelek,ha nem bánod! :)
Nagyon meglepődtem,de jól is esett a leveled és az ajánlatod nagyon megtisztelő, köszönettel elfogadjuk! Gyönyörűek a babafotóid! Főleg a szappanbuborékosak tetszenek...


Az Angels'-nek hála több új ismerősre tettem szert és folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok, ez nagyon jólesik, feltölt! Köszönöm!

Legyen hasonlóan szép napotok, de legalábbis keressétek meg benne a jót! :)