Elegem van a Fanni-jelenségből!

Mármint nem a kiscsajból, hiszen nem is ismerem, de ez a szirupos médiamaszlag, ami körülötte van kezd nem tetszeni.
Imádom Vass Virág könyveit, írásait, stílusát és humorát. Mindig vadászom a Metropolban a heti aktuális véleményét. A mai Metropolos cikke azonban cseresznyelevél volt az amúgyis egy ideje tornyosuló Fanni-tortámon…

Nem mondom jó a kiscsaj önmarketingje. Egyszer olvastam bele a blogjába és félreértés ne essék nem irigylem a sikerét!
Az azonban az emberek korlátoltságát tükrözi, hogy ha mész az utcán kerekes székkel lány létedre,s netán elmosolygod magad „lefanniznak”. Pedig vagyunk még néhányan ebben az országban, fővárosban sérült lányok, akiket teszem azt Andinak, Erikának, Krisztának, Barbinak, Dórának vagy Zsuzsinak hívnak és épp olyan vagy rosszabb helyzetben élünk, mint ő, csak nem pakoljuk ki ennyire a nyilvánosság elé. Nem mindenki rendelkezik ilyen kapcsolat rendszerrel. Ettől még akadnak érdekes vagy tiszteletreméltó sorsok, olyanoké, akik fizikai nehézségeik, (halálos)diagnózisuk ellenére a bulizás mellett tovább tanultak, diplomát szereztek, dolgoznak, családot alapítanak (már akinek diagnózisa engedi), paraolimpiai érmesek, táncosok, kézművesek, szellemi akadálymentesítők. Nem Fanni találta fel a spanyolviaszt azzal, hogy a kerekesszék hirdető felületnek alkalmas, vagy hogy az iskolás gyerekek gondolkodására, világképére pozitív hatással lehet,ha elbeszélgetnek egy sérült emberrel, ha élőben láthatják, tapasztalhatják a kerekes székes életformát. Mégis így van beállítva.
Sokunknak van problémája fizikai állapotával, mindennapi megélhetéssel, a hétköznapi dolgok (pl. napi rutin)elvégzésével, megszervezésével, személyi segítő, szállító szolgálat, alkalmas lakhely, munkahely, iskola, BKV járat felkutatásával… Ezek nem panaszok vagy negatív dolgok, ezek olyan kihívások amiket, ha megoldunk, nem csak a mi életünket, hanem mások életét is megkönnyítik. És büszkék lehetünk rá egyénileg is!
Helyes és jó, amit Fanni csinál és képvisel, csak észre kéne venni, hogy nem ő az egyetlen…  

Nem olvasom Fanni blogját, a sajátomat írom.
De mint a nagyok mondják: a rossz reklám is reklám....

Mindig szerettem írni vagy szerettem volna akadálymentesítő lakberendezéssel foglalkozni. Ezekre ki figyel fel?