Emlékszel rám?

Vannak olyan régi emberek az életemben, akiket olyan szívesen felkeresnék, akikkel meginnék egy kávét és egy jót beszélgetnék. Emberek, akik valamikor fontos részei voltak az életemnek, jelen voltak egy-egy meghatározó szakaszában. Évek óta nem tudok róluk semmit vagy csak amennyit a közösségi háló enged. Hiányoznak!
De vajon miért oly nehéz megtenni az első lépést valaki felé, akitől kicsit eltávolodtunk? 

Talán pont az időbeni vagy a fizikai távolság az oka, vagy mert álságosnak tűnhet ennyi idő után felkeresni valakit, vagy csak egyszerűen félünk. Félünk a visszautasítástól, vagy a másik oldalon attól, hogy érdekből pl.: egy ócska „most építem a legújabb üzleti vállalkozásomat és rád gondoltam… kihagyhatatlan ajánlat!” dumával keresnek fel sok-sok év után.” Nekem erre nincs időm!” vagy „Persze, majd valahol, valamikor összefutunk” lehet a kitérő válasz. Lehet, sosem kerül rá sor és egyszer majd nagyon fogod bánni, hogy a mai digi-világban a facén a másik halálának hírét olvasod, azét, akire pont a múltkor emlékeztél, milyen jókat dumáltatok a parkban, a suli folyosón vagy táncoltatok egy bulin… Csak még egy gondolat, mondat, mosoly… ami lehetett volna.
Tudom, engem mennyire bántana, ezért most bátor leszek és meg teszem az első lépést! Amellett, hogy közzéteszem ezeket a gondolataimat, és az akcióba bárki beszállhat, 10 embernek privát üzenetben is elküldöm.
A játék indul, az eredményét (nevek nélkül) hamarosan közzéteszem! :)