Rasszizmus - ahogy én látom

Erika barátnőm mostanában sokat foglalatoskodik egy ún. flashmob – villámcsődület megszervezésével, aminek az alapja a hazánkban is egyre növekvő rasszizmus elleni felszólalás, figyelem felkeltés 1500 nő békés, egyszerre táncának segítségével.  A esemény 2012. október 19-én 16:30 órakor Budapesten, a Szent István téren, a Bazilika előtt lesz. A No Racism - Láss! kampány mindenféle megkülönböztetés ellen tiltakozik.

Ezzel kapcsolatban mindig is volt egy kis képzavar a fejemben (persze az alapokat: rabszolgatartás, Hitler-fajelmélet, romázás sajnos ismertem), utána néztem hát mi szó szerint a rasszizmus jelentése.

„A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel. A rasszizmus nyelvi alapon megnyilvánuló formája a lingvicizmus.

A rassz szó a francia race kifejezés magyarosított alakja, amely emberfajtát jelent. Az emberi rasszokat a 19. század közepétől az Európán kívüli népek gyarmati leigázását morálisan elfogadható, "természetes" folyamatként normalizálni törekvő nyugat-európai gondolkodásmód külön fajoknak állította be. Ez az ideológia a 20. század elejére Európa-szerte, illetve az oda érkező európai bevándorlók által uralt „fehér-telepes” társadalmakban uralkodó nézetté vált. Mára a nyugat-európai eszmeiség is rákényszerült annak a - világ társadalmainak nagy része által soha meg nem kérdőjelezett - ténynek az elfogadására, hogy minden ember egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartozik. A korábbi szóhasználat nyomán a rasszizmust fajelméletnek, faji megkülönböztetésnek is nevezik. Rasszok vagy emberfajták helyett emberi „fajokról” beszélni ugyanakkor ma már nemcsak régies, hanem pontatlan és a világ társadalmi viszonyait, s különösen a rasszizmustól sújtott csoportok pszichológiai egyensúlyát és fiziológiai jólétét súlyosan károsító szóhasználat. Az emberiség valamennyi csoportja, külső megjelenéstől függetlenül a ma Afrikaként ismert földrészről származik.

A rasszizmus az egyéneket tudományosan nem igazolható módon „tiszta” rasszokba sorolja be. Ehhez a testi jegyek kihangsúlyozása mellett az utóbbi korszakban egyre inkább kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart. A rasszista gondolkodásmód szerint a rasszok közötti hierarchia igazolja az egyének és csoportok diszkriminációját, megkülönböztetését. A 20. század legelején előtérbe került antiszemitizmus, illetve ennek német nagybirodalmi változata, a nemzeti szocializmus a 'rasszokra' vonatkozó nézetei és politikai elképzelései tekintetében annyiban különbözött a nyugat-európai gyarmatosítók Európán kívül tanúsított nézeteitől és elveitől, hogy Európán belül élő emberekre is alkalmazta ezeket.

Rasszista előítéletek
Előítéletek egy személy egy „rasszhoz” való vélt vagy valós tartozása miatt. Azaz A személy azt gondolja, hogy B személynek X tulajdonsága van, mivel Y „rasszhoz” tartozik.

Rasszista diszkrimináció
Emberekkel való megkülönböztető bánásmód külső jegyeik, például bőrszínük alapján. Példa: B személy nem köszön A személynek, mert az Y „rasszhoz” tartozik. Súlyosabb példa, ha egy munkaadó csak azért nem alkalmaz egy munkavállalót, mert az valamilyen rassz tagja. Ha ezt intézményi, törvényi stb. szintre emelik, az az intézményesített rasszizmus.

Intézményesített rasszizmus
Ha a rasszizmus bármely formáját intézményi, törvényi stb. szintre emelik, az az intézményesített rasszizmus, azaz egyenlőtlen bánásmód egy intézmény vagy szervezet részéről egy személlyel vagy csoporttal szemben annak állítólagos rasszjegyei miatt. Esetenként kormányok (például: a náci Németország vagy a dél-afrikai apartheid), pártok vagy egyéb társadalmi és politikai szervezetek (például: a Ku Klux Klan) a társadalom többségi csoportjainak összekovácsolására gerjesztik a rasszista ideológiát, valamely kisebbséget bűnbaknak kikiáltva, a kiválasztott kisebbség felé irányítva a népharagot, így egy közösség olyasmire is rávehető, amire egyébként nem.

Kulturális rasszizmus
A hagyományos rasszizmus mint tudománytalan elmélet elutasítása után a modern rasszizmus magába foglalhatja a más „kultúrákkal” szembeni megkülönböztetést is. Példa: „A cigányok sokat lopnak.”, „Az arabok nőgyűlölők.”, „Az afrikaiak különösen agresszívek.”, „A zsidók mindig hazudnak." Étienne Balibar francia filozófus a rasszizmusnak ezt a formáját „rasszok nélküli rasszizmus”-nak nevezi. Az ilyen feltevéseknek lehet statisztikai alapjuk, azonban az általánosítás megbélyegzi a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is.”

A rasszizmusnak további fajtái : nyílt, rejtett, szimbolikus, mitikus (vallási), tudományos (bizonyítási eszközéül használta az eugenikát), filozofikus, vagy pl. ökofeminista…

Én személy szerint valahogy úgy képzelem, hogy két csoportja van a hagyományos értelemben vett rasszistáknak: „a hobbi vagy divatrasszista”, aki csak megy mások után, mint a kisbirka a legelőn, de gyűlöletének nincs valós alapja, és a „tapasztalat rasszista”, akinek valamilyen személyes negatív élmény alapján alakult ki a fent említett gondolkodás, viselkedés módja. Akció-reakció. Az ember esendő lény, s hibái közé tartozik az általánosítás. Ha pl. eszel egy nagy tál cseresznyét és az első 10 szemben találsz néhány kukacosat, automatikusan megnézed a többit, óvatosan kibontogatod. Az óvatosság szerintem még nem baj, mert „megadod az esélyt” a többi cseresznyének, hogy jó legyen. A baj ott kezdődik, ha az egész tál cseresznyét kidobod, netán megutálod és másokkal is elhiteted, hogy a cseresznye csak kukacos lehet…
Az általánosításnak van pozitív oldala is, hiszen ha anno nem tanultuk volna meg, hogy az oroszlán harap, lehet ki is haltunk volna. Idő és megfelelő gondolkodási szint kellett ahhoz, hogy rájöjjünk nem minden oroszlán, nem minden helyzetben harap!

Nem rég egy hajnalon mikor etettem Emmát és félkómásan néztem a tévét és egy magazinműsorban egy megtért fiú mesélte a történetét. Falun élt, és tizenéves korában nagyon magányosnak és meg nem értettnek érezte magát, így hozzácsapódott egy erősen antiszemita csoporthoz. Félelemben tartották a környéket, rongáltak, embereket bántottak szórakozásból pusztán a kinézetük miatt… Élvezték a hatalmukat. Aztán a fiú kezdett kiégni, egy idő után nem élvezte amit tett, de nem is érdekelte: üres volt. A nővére akkoriba tért meg és másról se tudott beszélni, idegesítette a fiút. Azt mondta Isten meg fogja látogatni és megbocsájt neki. Állítólag így történt, a fiú megtért, tisztességes ember lett, családja van, templomban énekel és munkájában azoknak segít, akiket előtte vert: roma gyerekekkel foglalkozik…  Ezt azért írtam le, mert szerintem egy rasszista beállítottságú embert, csak saját maga képes megváltoztatni. Persze fontosak a külső hatások is, de az a baj, hogy mindent lehet a visszájára fordítani: a „rosszat jóra” és a „jót rosszra”…

Íme egy eredeti kampány film...

...és az átdolgozott verzió...

Elgondolkodtam van-e szavunk arra mikor a megkülönböztetés nem külső jegyeken, hanem gondolkodáson, beállítottságon alapszik? Biztos van, de nem jut eszembe…

A megkülönböztetés nem jó, de ha látványosan megkülönböztetjük azokat, akik megkülönböztetnek másokat, miben vagyunk jobbak...?