Könyv(tár)áhítat

Kereken tíz éve annak, hogy visszakerültem Budapestre. Három éves küzdelem eredménye volt ez, hogy kiharcoljam a gimnázium utolsó évét „élesben” és koleszlakóként csinálhassam végig. Eltökélten jöttem fel Pestre: én TANULNI AKAROK! Akkor szilárdan hittem is ebben (Persze már a második hétvégére bepasiztam, de ez egy másik történet.) 

2002. szeptemberében kerültem fel a kollégiumba és 2003 tavaszán, egyik csavargásom alkalmával - mert mindig is imádtam barangolni a környéken,ahol épp élek – fedeztem fel a II.kerületi Török utcai kis könyvtárat. Előtte macskakő és két hosszabb lépcsőfok. Egyedül nem tudtam volna bemenni, de a könyvtáros bentről észrevett és rögtön ugrott a megsegítésemre. Először (18év esen!) voltam könyvtárban és a sok könyv közt még nem igazán tudtam mit is szeretnék, azért beiratkoztam és felmértem a terepet. Később akkori párommal mentünk ki és – ne tessék nevetni – VHS-eket hoztunk el, amiket a fiúk koliszobájában néztünk meg délutánonként. Jó progi volt. :)

Török utcai könyvtár

Évekkel később 2005-ben kikerültem a gazdagréti lakóotthonba, onnan pedig már Sándorommal az első albérletünkbe a IX. kerületi Haller utcába. Gazdagrét aljában is volt egy kis FSZEK (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), de sokáig nem volt rámpásítva. Akkor szoktunk át a szintén XI.kerületi Karinthy Frigyes könyvtárba, ami nagyon szépen lett akadálymentesítve, bár az alsó szint eléréséhez azóta is építik a liftet…A rengeteg költözködés ellenére (a Hallerből Óbudára, majd három különböző hely Újbudán) mindig is a XI. kerülethez húzott vissza a szívem. Szeretek itt élni. Nem csak lakni, élni! 

Az infrastruktúra és a BKV járatok először ebben a kerületben lettek szépen felfejlesztve, itt járt először a legtöbb alacsonypadlós járat: 7-es, 33-as, 40-es, 86-os, 103-as, 153-as, 139-es, 173-as stb. majd a Combino villamos, amire emlékszem, először akkora élmény volt felszállni, mint gyereknek a hullámvasútra! :)  Örülnék, ha mindig itt lakhatnék a környéken, és igen én még hiszek benne és várom azt a csodát, amikor (állítólag 2015-ben) a házunk előtt fog majd járni az 1-es villamos Combino változata... :)
Szeretem azt, hogy A-ból B-be a körülményekhez képest könnyen eljutok, a járdák többsége lekerekített. 

Szeretem a környéket, a forgalmas vagy épp kertvárosiasan csendes utcácskákat, a házakat, a Feneketlen tavat, a Kopaszi gátat, vagy a vasúti töltés melletti parkokat, de szeretek sétálni a Bikás dombnál, az egyetemek mellett, az INFO-parknál. Szeretem a Fehérvári úton a piacot, a boltokat, a fesztiválokat, a hétvégi rendezvényeket… 

Szeretem az itt élő embereket: a  Spar mosolygós pénztárosnőjét; az Arzenál kedves árufeltöltőjét,aki mindig örömmel segít,ha nem érem el a kiflit a polcon; a „kukás”fiúkat a Kelenföldi város központban, akiknek zord külsejük és húzós munkájuk ellenére mindig van egy-két jó szavuk; a vidám, rocker kinézetű lottó árus Endrét; a fornettis Solyát; a kínai bácsit a gyorsétteremben; a lakótelepi-játszótéri anyukákat (már akiket ismerek); a kíváncsiskodó ovisokat; a buszvezetők többségét a 7-esen és a 103-ason; a fagyist a Bocskai cukrászdában; az újbudai anyakönyvi hivatalban dolgozó barnahajú hölgyet, aki segített meglepetésből átírni a nevet, az esküvő előtt Koppányról Oláh-Koppányra; a Szent Imre kórház portását, újságárus nénijét, a szülészorvosomat és az asszisztensét Erikát; a hajlott hátú virágárus nénit az Allee előtt és azt a hajléktalan bácsit a Móriczon, aki nem piára, hanem a kiskutyájára költi a pénzt. 

A néni estefelé árul, amikor piac bezár, mert addig ott segít.
90 éves,és állítólag beteg lányát tartja el így a nyugdíj kiegészítéssel.

Szeretem a BMK (BudapestiMűvelődési Központ) számos munkatársát, akikkel volt szerencsém nem egyszer akadálymentes túrákon részt venni, néhányukkal/tól megtanulni kulturális ajánlót írni, némelyikük pedig egészen közeli barátunk lett, s szeretem azokat az évek folyamán megismert barátaimat is, akik nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben, és kettő kivételével mind a XI.-ben laknak! És végül, de nem utolsó sorban – hogy szinte már irodalmi ívet írjak le a Szeretlek Magyarország! helyett Szeretlek Újbuda! szösszenetemben :) – szeretem a kedvenc könyvtárosomat, Líviát! :)

Lívia ugyanis az a hölgy, aki először még a II. kerületben megismertette és megszerettette velem ezt a fontos kulturális intézményt. A Karinthy után nem sokkal fedeztük fel a Kelenföldi könyvtárat, s láss csodát benne Líviát, aki akkoriban „igazolt át” a Török utcai kis könyvtárból! Hiszem, hogy minden okkal történik, s ahogy Lívia anno velem, most Emmával is megszerettetheti majd a könyvtárba járást! Persze Mima most még csak eszi (enné) és nézegeti a könyveket, fontosnak tartom, hogy a későbbiekben is szívesen jöjjön ilyen helyekre és oldottan, kíváncsian forduljon a nyomtatott – és nem csak a digitális – olvasmányok felé. Lívia kedvessége, segítőkészsége és elhivatottsága biztosan szerepet játszik majd ebben.  Sok ilyen könyvtárosra lenne szükség (persze sokan ilyenek is)!

Emma Flóra Líviánál - jó kezekben van :)

Mima a Kelenföldi könyvtár gyerekkönyvtárában

A Kelenföldi könyvtár a városközpontban van

 és az emeleten, de kívülről egy rámpán fel lehet jutni. Gyakran vannak programok egészen kicsiknek is és a könyvtár anyaga is folyamatosan bővül. A könyv érték. Nekem általában nincs pénzem megvenni a könyveket, amiket szeretnék, de nem is kell mindig mindent birtokolni. A könyvtár kitűnő lehetőség a tanulásra, szórakozásra, helyben vagy akár otthon (csak ne felejtsd el visszavinni, amit kikölcsönöztél :)