Gubó-nap

Ma valahogy nagyon kuckós napom van, és leginkább úgy érzem, erre a képre hasonlítok…

Tegnap Anyu megint meghúzta (elaludta?) magát, alig bírt mozdulni. Mima folyton belázasodott, lázcsillapítót kellett neki adni, orvoshoz vitte Sándorom, a doki torokgyulladást állapított meg, s egyéb okok miatt sürgősségi vizeletvizsgálatot rendelt el, a mintát a Fehérvárira kellett beadni. Szerencsére az nem mutatott semmit, így elég Emmának Nurofent adni. Szegény kisbabám egész nap bágyadt volt.

Bár viszonylag hamar elaludtam, az álmaim felkavartak és furcsa érzéseket keltettek bennem…  Többször álmodtam már nem odaillő dolgokat bizonyos emberekkel. Olykor zavarba ejtően irreális álmok ezek… Reggel, hajnalban néha percekbe telik helyre rakni magamban, hogy ki is vagyok én, hova tartozom, mi a dolgom, mi a valóság… Egyszer elmeséltem egy ilyen álmom valakinek,de az illető nem vette a lapot és hosszú időre visszahúzódott a csigaházába. (Nem, nem Csiga barátomról van szó, akivel egyszer mellékesen azt álmodtam, hogy Van Damme teste van és nem értettem, hogy gyúrta ki magát ennyire… na ő nem vette rossz néven, sőt csak kajánul megjegyezte, hogy-hogy eddig nem vettem észre… :)
Kimerülten ébredtem. A szemeim égnek és duzzadtnak érzem őket, a torkom fájdogál, a fejem kómás, fáradt vagyok.

Azt hiszem, októberben nem én leszek a munka hőse, eléggé lemaradtam, pedig a szeptembert még a terveknek megfelelően zártam. Péntek van, mégsem dob fel, „csodás” hétvége elé nézek. Sándorom a hétvégét a szüleinél tölti vidéken. Anyám le van robbanva, fáj a dereka, megint valami idegbecsípődés (ettől a szokásosnál is finomabb a modora). Bánt, hogy ilyenkor nem tudok segíteni neki, és az is, hogy tegnap nem lehettem ott Mimával. Apám ma este megint átutazóban nálunk alszik, Zsebi elvileg lejön a koliból, de nem tudom lesz-e programja. Valamelyik nap szándékozik meglátogatni a nagynéném a férjével és a nagymamámmal, de persze még senki se tájékoztatott mikor… mindent Anyámmal beszélnek meg, szuper mi?  Vasárnap szerettem volna kimenni egy délelőtti programra a budafoki úton, amolyan rapid öntréner kurzus, de jelen körülmények közt nem sok esélyt látok rá… Azt hiszem ma délután nagyüzemi rendrakás és takarítás következik. Azt is ki kéne találni mit együnk hétvégén… Ááááááááááá! Be akarok bújni egy jó meleg takaró alá pihenni vagy egy bögre forró kakaóval, netán egy „Depresszió” koktéllal (konyakos pohárban egy evőkanálnyi méz, egy ujjnyi whisky felöntve sok %-os, forró tejjel) zenét hallgatni vagy megnézni valamelyik kedvenc filmemet…
Lehetőségek hiányában ennek egy részét munka közben jazz videókkal imitáltam a Youtube-listámról, aztán felidéztem a kedvenc filmjeimet, amik bármikor jöhetnének és megnéztem egy-egy rövid részt.

Tudom szánalmas, hogy filmszakos létemre a „mainstream” felé húzok, de mit tegyek? Néha ez kell a lelkemnek…

Igazából szerelem

Az ördög Prádát visel

Nektek mi az abszolút lélekgyógyító zenétek, filmetek?

Az Igazából szerelemről eszembe jutott az ünnep. Közben kitaláltam néhány dolgot, köztük az öcsém karácsonyi ajándékát, azt készítem elő (még nem írom le, nehogy elolvassa :). Sándorom elmegy ugyan két napra, de ennyi neki is kell, s talán feltöltődve jön majd haza. Apu is jön és hétvégén családozunk kicsit. Remélem Anyu és Mima hamar meggyógyulnak (s hogy bennem nem bujkál semmi).

Pozitívan végig gondolva semmi sem rossz, csak ma gubó-nap van.