Minden reggel ugyanaz a rutin: 5.20-kor kelek, mosdó, felöltözés stb. Megetetem Emmát, egy kis játék, majd jóadag ölelés és puszi, hogy jól induljon a napja. :) Közben Sándorom hősiesen főz egy kávét az életben maradáshoz, azt lehörpintem és már suhanok is a lifthez, mert lent vár az autó, ami hajnalban kíméletlen gyorsan behoz a munkahelyemre (átlagban 7-9 perc alatt), mivel még alig van forgalom az utakon. Félelmetes, hogy még múlt héten piroslott az ég alja, mikor dolgozni indultam, most korom sötét volt... a Lágy... bocs Rákóczi hídon úgy világítottak a lámpák, mint öt kicsi, lebegő UFO, mert maguk az oszlopok nem kaptak fényt... A Dunán hosszúkás teherhajó lassan úszik át a híd alatt.
Legurulunk a mélygarázs -1-es szintjére onnantól ugyanaz a rutin – szerintem álmomban is menne – ki a kerekeszéket a csomagtartóból, belecsüccs, át a chippes ajtón, fel a lifttel a 3.-ra, be a sötét irodába, fény, számítógép bekapcs, konyhakulcs elővesz, majd kinyitom a konyhát. Mivel én vagyok az első az emeleten a folyosón folyton kapcsolgatni kell a villanyt, mert időzáras és 2?perc után újra lekapcsol… vissza az irodába, addigra a gép „bebutul”, jöhet a jelszó. Reggelre elég levegőtlen maciszag van az irodában, így felmászom az asztalra, hogy elérjem az ablakot, s némi oxigén reményében… Ilyenkor még pár percig ott csücsülök az asztalom tetején és bámulom az ébredő város azon kicsi részletét, amit az ablakom enged látni. A balról araszoló 1-es villamost, a jobbról csikorogva érkező tehervonatot, a távolban a lakóházak közt araszoló autók és a jelzőlámpa pislákoló fényét. Figyelem az aluljáróból lépcsőn álmoskásan lebandukoló vagy épp szaladó embereket, akik sietnek, hogy elérjék az épp beguruló HÉV-et. (Most veszem csak észre, hogy trolin és metrón kívül mennyiféle járművet látok!) Csak engedek a látványnak, és lassan beindulnak a kerekek (hat Sándorom kávéja :) ráhangolódom a napra és nekirugaszkodom. Leugrok, na jó, csusszanok az asztalról, mehet a meló!
Ebbe a reggel egyformaságba, csak az hoz némi változatosságot, hogy reggel épp ki jött értem. Ma pl.: a kedvenc taxisom, titkosított nevén Mr.69… Nem kell rosszra gondolni! :)
Vele mindig szívesen utazom, kellemes társaság, profizmus és mindig jó zene szól. Múltkor Kurt Maloo-t ismertem meg általa, ma Robbie Williams volt soron, ez adta az ihletet.
Ma Robbie Williams napom van. Összeszedtem egy laza 40-es listát a YouTube-ról, ami 3 óra 2 és fél perc, szóval vagy 2 és félszer hallgatom meg munka közben vagy még bővítenem kell… :)
Az új száma a Candy is tetszik, de továbbra is ez a kedvenc… :)
Úgy gondolom nem kell minden nap megváltani a világot. Elég, ha csak észre vesszük benne az apró örömöket, és végezzük csendben a dolgunkat, de azt úgy, hogy mindenkinek jó legyen.
Kellemes keddet nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése