Ügyes-bajos-székes

A hétvégénk elég érdekesen alakult. Anyu és a kisebbik öcsém hazautazott vidékre. Mi Sándorommal és Mimával eredetileg azt terveztük, hogy szombaton kimegyünk az Újbuda Teraszra egy kicsit Októberfesztezni, majd két házzal odébb megnéztük volna azt az épületet, ahol az önkormányzat most bérlakásokat hirdet, utána tovább a Savoya Auchanba bevásárolni és vasárnap esetleg kikukkantani a Lurdy-házba a Macskakiállításra. Imádom a cicákat, de nekünk sajnos jóideje nem lehet, ezért ha alkalmam van rá, tavasszal és ősszel kimegyek ezekre a kiállításokra,ahol nem csak mindenféle fajtában gyönyörködhetek, hanem sokszor lehetőség van némi potyasimire is.

"Vonatozunk" :)

Na most mindez elmaradt. Történt ugyanis, hogy az én nyugdíjas korú (több mint 10 éves) elektromos kerekesszékem megadta magát. Tiszta szerencse, hogy nem a villamos sín közepén… Szépen megvárta míg beértünk az étterembe, ott fordultam egyet a sütis pultnál, majd csendben, hang nélkül elhalálozott. Azt hiszem az elektronika mehetett tönkre, mert a vezérlő be se kapcsolt többet. A lazán két mázsás szerkezet nem mozdult, tehát át állítottuk mechanikus funkcióra, így hátulról lehetett tolni. (Azért senki ne gondolja, hogy olyan könnyen, mint pl. a babakocsit.) Sándorom picit feszült lett, de én most valamiért nem voltam ideges, bár tudtam, hogy minden tervünk füstbe ment. Ismertem már a vendéglőt, többször jártunk ott. Végülis jó helyen voltunk az Újbuda Teraszon: fedett helyen, volt étel-ital és mozgi mosdó… :) A választék nagy, az étel finom, bőséges és megfizethető. (Szerencsére Emmának is pont előtte sikerült a dm-ben bébiételt vennem.) Ha sikerül őket levadászni, a felszolgálók kedvesek és segítőkészek (csak szeretnek kicsit elbújni)! Az Októberfeszthez kapcsolódóan külön étlappal is készültek, a hifiből hol retro, hol bajor mulatós zene szólt, az egyik felszolgáló (Zoli?) csúcsos boszorkány süvegben mosolyogtatta meg a vendégeket. Félre húzódtunk az egyik bőr sarok ülőgarnitúrához baba- és lerobbant-lerokkant kocsistul, majd úgy döntöttünk nincs hová sietni, kényelmesen megebédeltünk. Csak az ár-érték arány kedvéért leírom, hogy Széchenyi és Rákóczi egyetlen „arcmásáért” cserébe mi mindent kaptunk:

* 1 sörleves

*  1 Bajor tál: sült csülök, gombóccal, káposztával

*  1 Bajor tál2: füszeres csirkecomb steakburgonyával

*  2 szelet mascarponés sajttorta

*  2 gombóc fagyi

*  2 pohár sör (Paulaner)

*  0,5l bodzaszörp :)

*  2dl capy narancslé

*  3 kávé

*  1 melange

A két tál hatalmas adag volt és fenségesen finom!

Bajor tálak

Többször jártunk már az ÚjbudaTeraszon, általában sütizni. Az ez előtti látogatás sajnos nem túl kellemes élménnyel zárult… Tudni kell a helyről, hogy a Fehérvári és a Kondorosi út sarkán lévő lakópark aljában van. Hatalmas és csábító a terasza jó időben, azonban a járdához képest, úgy 12-15 centire süllyesztett. Történt múltkor, hogy bent megvettük a sütit és én már kissé elábrándozva kinéztem melyik asztalhoz üljünk ki a ragyogó napsütésben, el is indultam hát teljes sebességgel az asztal felé, csak a szintkülönbségről feledkeztem meg… Mentségemre szóljon, hogy a nap is pont úgy sütött szemből, hogy a beton képe teljesen egybeolvadt. Egyszerű gyerek szavaival szólva: „akkorát estem, mint a ház”… Öcsém mögöttem jéggé dermedve, és a nem kicsit meglepődött vendégek egyike segített engem összekaparni a betonról, miközben én kaptam az elrepült szemüvegem után, röhögtem magamon és sirattam a kedvenc nadrágom, merthogy kiszakadt a térde… a kezdeti sokk után odamentünk a kiszemelt asztalhoz, és csak akkor vettem észre öcsém riadt tekintetéből, hogy eléggé vérzem… A könyököm és a térdem csúnyán bezúztam. Piszokul fájt és égett, utána hetekig nyoma maradt. A felszolgáló lánytól kötszert kértem, de szegénykém rosszul lett a látványtól, így kiküldte maga helyett a pultos lányt. Neki nem okozott gondot bekötözni, azt mondta már szinte naponta csinál ilyen, és betadinnal járkál a három éves lánya miatt. Mondtam neki, hogy én is kb. ennyi idősen nyaltam fel így utoljára a betont. Jót nevettünk. Azért felhívtam a figyelmet a helyzetre, mi több a vendégkönyve is beírtam, hogy kérem, csináltassanak egy akármilyen rámpát a teraszrészhez, hogy kerekesszékkel és babakocsival is biztonságosan le lehessen oda jutni. Kíváncsi vagyok történik-e valami ez ügyben.

Szombaton minden esetre segítséget kellett szereznünk a hazajutáshoz. A taxi nem jöhetett szóba, mert ember nincs, aki ezt a monstrumot beemeli az autóba, nem hogy ki. Tudtuk, hogy némi betolással fel kéne tenni egy közeli buszra a 214-esre,de ehhez férfi kellett. Felhívtuk, nagyobbik öcsémet, aki épp Anna-völgyben kirándult, ez nem jött be. Majd két közeli ismerősünket, de ők dolgoztak. Az étteremben wifi lévén még a facéra is kitettem egy csábos ajánlatot:
 „HELP! Lerobbantam az elektromossal a kondorosi lakóparknál. Aki hazatol/ hazajuttat azt meghívom itt az októberfeszten 1 (vagy 2) korsó sörre!!!” - de túl jó idő volt ahhoz, hogy az emberek a facén lógjanak… :)

Végül a segítség Anna és Zoli - nem sárga, de – angyal képében érkezett, akik a XVII. kerületből fordultak vissza kocsival, hogy segítsenek. Zoli előbb autóval, hazavitte Mimát és Sándoromat, addig Annával csajosan lelkiztünk kicsit a vendéglőben. Amúgyis régóta terveztük már, hogy be kéne valahova ülni egyet dumálni négyesben, bár nem egészen így gondoltuk. Ők a keresztfiuk szülinapjára indultak, nekünk az egész hétvégénk dőlt… Zoli letette a kocsit a ház előtt majd visszajött értünk bkv-val és segített busszal hazamenni. Sajnáltam szegényt, ahogy ő fogalmazott tolni könnyebb,de ha vissza kell fogni, igen nagy a tehetetlensége a járgányomnak. Azért sikeresen hazajutottunk.

Anna és Zoli, a mentőangyalok

Bár nem tudok járni, a kocsimat mindig is úgy fogtam fel, úgy érzékeltem, mint a testem egyfajta folytatását, s az, hogy ilyen szinten mozdulni, még fordulni se tudtam elég frusztráló volt. Utálom elveszíteni a kontrollt, bár tudom van, aki fizikailag nálam rosszabb helyzetben van, én se tudok mindent megcsinálni.  Azt a tehetetlenség érzést nem kívánom senkinek. Az ember ilyenkor hajlamos tudat alatt is kicsit degradálni saját magát, kicsit összezuhanni, de pont ennek indulata,dühe szokott engem tovább vinni, hogy „csakazértis!”.

Pár hete már vacakolt az elektromos. A kollégám bütykölt rajta valamit, akkor úgy tűnt rendben lesz. Jelenleg (hosszú sztori) nincs közgyógyom, ráadásul olyan ostoba a rendszer, hogy a háziorvos beutalót ír, amivel időpontot (pl. másfél hónap) kérhetsz, majd a nem működő járműved személyesen be kell vinni az OORI-ba és ha ott megnézték, hogy jé, tényleg nem megy (és nem csak alkatrésszel akarsz seftelni) megírják a receptet a javításhoz… Közgyógyra. Így csak a fel-le roncs fuvarért fizetsz, egyébként meg vagyonokat. Jó mi?

Van egy mechanikus kerekesszékem, amit nagyon szeretek (az esküvő óta fel van virágozva :). 

Kivirágozva...

Esküvőnkön

A Panthera sokat bír: még az öcsémet is az ölemben :)

A Panthera. Ezt széket vettük, anno 5 éve 60.000 forintért. Az északi országokban pl.: Norvégiában az emberek bérmentve jutnak ilyen segédeszközhöz és 2-5év kihordás után újabbat, korszerűbbet kaphatnak. Ezeket a „kihordott” székeket ingyen el lehet vinni, s leleményes magyar emberek erre rá is kaptak. Tucatjával hozták el az aktív és egyéb mechanikus székeket, csupán a vám áráért, itthon pedig jópénzért eladják a rászorulóknak. Garancia persze nincs. Nagy biznisz… Ma már egyetlen cég kezében futnak össze ezek a szálak. Így került hozzám az én Pantherám, a „kiscicám”.  Sokat jártam vele dolgozni, a taxisok (mivel BKV-val kevésbé megközelíthető, ezért a cég őszi-téli szezonban fizeti) ki-bepakolták a csomagtartóba, s egy alkalommal az egyik oldaltámaszt eltörték… Üvegszálas technológiával készült, így nem tudtam újat csináltatni Wéber Tomi (sajnos azóta már vidéken él)  viszont volt olyan aranyos, hogy elkészítette ezt az oldalt fából, azóta is remekül szuperál! A másik oldalon azonban még az eredeti anyagból van, ezáltal kissé hajlékony. Nincs mit szépíteni, a várandóssággal megnőtt a csípőm és kitolja ezt az oldaltámaszt, ami azért rossz, mert ezáltal blokkolja a kerekemet. Oldaltámasz nélkül viszont a kerék kiszaggatja a ruhát… Pluszban a kis kerekem villáját is helyre kéne kalapálni (valószínűleg még előző gazdája görbítette el), mert hát az sem forog rendesen és így tripla erőbedobás tekerni… 

Nagyon jó volna meggyógyítani ezt a kis szerkezetet, csak fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá.
Ha van valakinek ötlete, ismerőse, aki ért az ilyesmihez szívesen fogadnám!
Előre is köszönöm! :)